csak szavak

Tudod, mint szülők által
ott felejtett gyermeket,
én úgy sírok sokat,
nézem az idegen utasokat,
ámulva figyelnek,
segíteni ők sem fognak.
Elfelejtett, ott felejtett,
feleslegesnek született,
főleg, mikor a szívem
egyre inkább kihagyja
az élet-ütemet.

2013.10.31.

Szívembe karcoltad,
s örökre ott hagytad
az élet értelmének nyomát.
Hányjátok rám a szenny porát,
élet búját, baját,
könnyeim feloldják a halált.

2013.10.29.

Emlékfa levelei
hullanak lefelé,
s zörgi a szél velük,
örök az életük.
Hull, hull, illatok
suhannak,
s látom még
szemeid, nekem
hogy ragyogtak.
Ásít a fáradt Ősz,
a Szerelem
nem fárad,
annyi érzés
mindig csak szétárad.
Csókeső
emlékből zuhog,
nyirkos a fű,
nem szárad.
Hóban, viharban,
Emlékfa
akkor is állni fog,
s újra az
elmúlt valóról álmodok.

2013.11.07.

Elkoldultam mindent,
és csak aprókat kaptam,
persze ez így jól van,
biztos ezt érdemlem
lélek-koldus létemre.

A filléreket már
a tenger elnyelte,
csókjaid ajkamon
bevillanva jelzik,
ennek még nincs vége.
Könnycseppek az arcomon.

Lelkembe égtél,
létezővé tettél,
s várlak még, nem elég,
szívem tüze Irántad
ki nem ég.

Nincs pénz
fizetni a halálnak,
az időben előre utazni
újra a jóhoz,
ha a sors még azt hoz.

Nélkülözve ugrani a létbe,
nélkülözötten élve,
de reménykedve lépni
és folytatni. Mikor a 
száj nem tud már mit mondani.

Az érzések úgy kifolytak megint,
mindent elárasztva,
vágyok még mindig ajkadra.
Élőként vagyok felakasztva,
magányosan fuldokolva, soha meghalva.

A magányt feldolgoztam,
míg meg nem ismertelek.
S megteremtetted létemet,
borogattad vérző sebeimet.
De nélküled lépni képtelen vagyok.

Éhező gyermek, magára hagyott,
kivert kutya, autó elcsapta -
ez vagyok én, láthatatlan.
Ajkadon a csók is én voltam,
s ki Neked boldogan a telefonban szóltam.

Kint sétálok az óceán partján,
látlak, nézlek, Téged kérlek,
ölj meg vagy adj újból értelmet a létnek.
Itasd velem ajkaid lágy szavát,
vagy törd meg halálommal a fulladást.

Koldus vagyok, nincstelen,
s ha érzed, ahogy én érzem,
érezned kell, hogy csak
Te dobbansz minden szívverésben,
vérré válsz az ereimben.

Rokkant lettem,
Te taníthatsz újra járni,
Veled minden lépés menne,
s nem buknék le a mélybe
önkénytelen, muszájból.

Mert szívemen
Te vagy, Ki táncol.
S gitár is, ahogy szól,
s az érzés Hozzád láncol,
szívem Érted lángol.

Ilyen még nem volt soha,
s nem is lesz,
mert megtaláltalak,
s Nekem Te vagy az,
Kit mindig akarlak.

Szükségképp vagy nekem
olyan, mint a levegő,
szárazságban a megváltó eső,
életet nekem teremtő,
az utolsó és az igazi legelső.

Kirakom igaz érzésekből
Neked az utat.
Van nő millió tucat,
de Hozzád hasonlót
a szív nem találhat.

Elkoldultam mindent,
meghalok hangodért, csókodért!
Érted mindent vállalok,
az életem boldogan feláldozhatod,
ha újra jóra nem számíthatok.

2013.11.06.

És énekelsz tovább minden dalban,
hallottam a szívem hogyan - Érted - dobban.
Egyedül voltam, s egyedül vagyok,
nélküled maradni nem akarok.

Zongorázol szívem billentyűin,
s hangod játszik életem hegedűin.
Még a rádióban is Te szólsz,
kint a széllel Te suhansz.

Mindig a lelkembe zuhansz,
életem csak Belőled fogant.
Az élet tengerébe szívem Veled csobbant,
azóta belül minden pillanat újrarobbant.

És megint szól éneked,
örökké lehetnék csak Neked.
Mindez nem képzelet,
annyira, csontjaimban érezlek.

2013.11.05.