Egy veszekedés margójára

Egy veszekedés margójára

kötéltáncolok a szegélyen -
közted és köztem.

egyik fél, másik fél -
sosem mentek a törtek.

aromás szinesztézia.
gyárilag selejtes széria.

körém szegezted önmagad miértjét,
kacagva mellkasomba döfted
a százasszög méretű szeretleket,
elfáradt vénáimban vigyorogsz,
rothadó húsú ínyemből nőtt
fogaim szorításában csikorogsz.
zihál az aortapumpám.
levegőt! oxigént! szeretőt!
kilépek kurtán. majd jövök.
mezítláb sétálok a forró aszfalton.

rozsdás, igavonó szerelmed
nem más,
mint kisfröccs a furnérlemezen.

adhatnék,
de a visszajáró kacifántos.

(édes disszonancia - lenyugodtam.
nem kell félned. egy hónapig.
újra beléd zuhanok -

mindig.)

2014. augusztus 17.