Bolondos dallamok

Piroska megy az erdőben,
kosárral a két kezében,
enni visz a nagymamának,
odaérve jól elfárad,
szüleit nem érdekelte,
hány farkas van az erdőbe, 
egy a kislányt megelőzte,
nagyon korgott a bendője,
a lány végre megérkezett,
bizony semmit nem kérdezett,
csak az ágyra lerogyott,
a farkas meg beosont,
bekapta a nagymamát,
utána meg Piroskát,
a vadász épp nem járt arra,
aznap volt a szabad napja,
így a farkas jól lakott,
ivott rá egy üveg bort,
tele hassal heverészett,
a mese nem happy end lett.
(csak a farkasnak...)

Mélyen aludt Csipkerózsa,
ajka mint a vörös rózsa,
szeme mint a kék ibolya,
száz év óta nem volt nyitva,
begyógyult már vérző ujja,
amit megsebzett a rokka,
rút boszorka megátkozta,
akkor merült mély álomba,
a Rózsa dombon álmodott,
egy csók után vágyódott,
ami őt majd felébreszti,
a csók gazdája haza viszi,
felébred majd mély álmából,
elege lesz a rózsákból,
megváltoztatja a nevét,
felveszi a kiráyfiét,
összetör majd minden rokkát,
lecsukatja a boszorkát,
vígan éli az életét,
nem csukja be többet szemét,
aludt ő már épp eleget, 
kibír ébren még száz évet.

Hamupipőke ment a bálba,
de bizony csak álruhába',
mert a gonosz mostohája,
nem adott pénzt új ruhára,
csak egy nagy tál lencsét kapott,
egész nap azt válogatott,
este jött a jó tündérke,
Pipőkét a bálba küldte,
a leányka jót mulatott,
a pezsgőtől jól berúgott,
így hát mikor hazarohant,
cipőcskéje hátra maradt,
a királyfi megtalálta,
dühében a földhöz vágta,
az üveg cipő összetörött,
hiába is erősködött,
megragasztani már nem tudta,
így maradt Hamupipőke pártába’.

Hófehérke hét törpéje,
dolgozgatott az erdőben,
ott hagyták a kicsi házat,
nem csukták be jól a zárat,
ezért aztán jól rá fáztak,
helyén semmit sem találtak,
a lány mindent felforgatott, 
tanácsukra sem hallgatott,
beengedte a boszorkát,
lenyelte a mérges almát,
mégsem dobta fel a talpát,
megcsókolták vörös ajkát,
a királyfi megmentette,
kis törpéktől messze vitte, 
Hófehérke asszony lett,
a királyfi meg rácseszett.