berti54 blogja

Ó! Az alkohol?Alattomos! Szerény!


Ha ellenállsz neki?
Az ám nagy erény!


Ha egyetlen cseppje is
Ivódik beléd,


Elvarázsol téged,
S nem mondod: -elég!


S ha vágyad arra téved,
Hogy egyesülj vele,


És, ha arra kéred,
Hogy folyjon le leve!
Elvesztél eleve!


Legyen az bor vagy pálesz`
Haver? Mindenre rávesz!


Néhány jó barátom 
Iszik, mint gödény,


A szomjúság náluk
Drága költemény!


Ne légy sose bámész!
Egybekötve? Rámész!

S ha absztinens leszel?

Körbekerítenek

Furcsa tekintetek!

Augusztus 14-n születtem,

Júliának neveztek el engem.

Nyugodtan feküdtem kis pólyámban,

Azt sem tudtam, hány nagyanyám van!

Anyámra vagy apámra nézzek?

Hisz mindketten oly szépen becéznek!

Úgy gondoltam, megteszem az első pár lépést,

Ahogy elindultam, az volt idegtépés!

Nini! Ott a bili! Ez okos dolog!

Közeléből gyorsan én eliszkolok!

Ne tedd ezt! Ne tedd azt és kész a pánik!

Megmozgatok mindent, tehetnek akármit!

Tudok már rajzolni, nyelvem csupa tinta!

Ha meglökné valaki, lengene a hinta!

Az oviban  bizony sok verset tanultam,

Csak akkor szavaltam, ha nagyon akartam!

Már megkaptam táskámat, a legszebb ajándékot,

Többre becsülöm, mint bármilyen játékot!

Teljesen hozzám nőtt, hiszen

A  játszótérre is magammal viszem!

Büszkén mutogatom a sok színes ceruzát,

Várom, hogy előttem nyíljon egy új világ!

A kék szoknyát, fehér blúzt is próbálgatom,

Mert  ez lesz életemben az első évnyitóm!

Ó kedves, ó édes jó anyám

Oly régen láttalak,

Te mindig jó voltál hozzám,

S én távol hagytalak.

De nem magamtól, nem önként

Mentem tőled el,

Hogy sokszor viszontláthatlak,

Csak azt remélhetem. 

Sok örömet szeretnék

Szerezni neked,

Hogy mosolyogni lássalak

Mindig tégedet.

Fáradhatatlan, s dolgos volt

Mindig két kezed,

Mi értelme az életnek?

Ha még is kérdezed,

A válasz az, hogy élni jó,

Hogy élni tudni kell!

A csalódás az élettől

Nem vette kedved el.

Te vigyáztál, hogy életünk

Mindig szép legyen,

S szépsége elé akadályt

Senki ne tegyen.

 Ha sokáig élsz közöttünk,

Nagyon boldog leszek!

Édes anyám vagy nekem,

Kit mindig szeretek!

De nem csak én szeretlek,

Téged mindenki szeret,

Soha nem feledjük el

A szép emlékedet!

 Te adtál nekünk életet

S a legszebb gyermekkort,

Te voltál a mi hű anyánk,

Ki minket felkarolt.

 Az életet hozó áradat

Hömpölygött biztatón,

Mely nem fagyott meg sohasem,

Mint víztükör a tón.

 Az akarat és szeretet,

Mit belénk neveltél…

Nem fizette meg senki sem

Mit miránk szenteltél.

 De örömteli nap lesz majd

Egyszer tenéked,

Ha boldogulni láthatod

Gyermekeidet.

Egy csendes éjszakán
Nézem épp a holdat,
Telített képe lám
Mily borongón
Néz le rám.

Fényes tükörképe
A langyos szellőtől
Lenn a tó vizében
Néha meg - megrezdül,
Elmosódik képe.

A szellőből szél lett!
Jégezüst korongja
Az előbb még fényét
Felém ontotta.
S most látom remegését.

Ám! De!

Nagy szél támad,

S az előbbi rezgőfénye szétfolyik.

Felnézek az égre...

Oly komornak látszik.

Megvígaztalnám,

De orkán kerekedik!

Hatalmas port kavar,

S a hold a hullámsírban
Örökre eltűnik...

1975, január 6

Múlik az idő selyem szárnyakon,

Veled van jelenem, veled van holnapom!

Merengő gondolat, szerelmes szó fakad,

Minden, amit mondok, szívedhez tapad!

Lengedező szellőd lelkem simogatja,

Érzések garmadát  hozzád hívogatja!

Tiszta a szerelmed, tiszta a múltad,

Szerelmes vágyaim az egekig dúltad!

Örök a vágy és örök a szerelem,

Nincs bennünk kétely, nincs bennünk félelem!

Színes virágokkal van teli a rétünk,

Boldog gyönyörűség, mit eddig átéltünk!

Szálanként szedjük, egyenként csokorba,

Szép vázába tesszük, melyen nincsen csorba!

Kristálytiszta vízben élnek virágaink,

Örökké élvezzük bódító álmaink!