Ne add fel!

Sírtam már oly sokat,
Borította könny arcomat,
Éreztem milyen a keserű szomorúság,
Mikor igazságtalannak tűnik az egész élet s a világ.

Löktek már sárba s jól bele tapostak,
Éreztem már ártatlanul hatalmas pofonokat,
Pofonokat melyeket a sorstól kaptam,
De mégis talpon maradtam.

Akarat kell eltűrni a kegyetlen dolgokat,
Erősen élni minden napokat,
Hinni s bízni elsősorban magunkban,
Hogy élhetünk még valaha boldogan.

Szívemben zord tél tombolt hosszú éveken át,
De kellemesen izzó nyár vette át.
Már érzem milyen érzés boldognak lenni,
S látom megérte harcolni a sorsal s talpon maradni.

Sose búcsúzz el mindennap egy új esélyt kapsz,
Azzal nem segítesz magadnak ha a semmibe rohansz,
Az élet egy küzdőtér s nem mindig mi vagyunk a jobbak,
Van bizony mikor padlóra dobnak.

Sose búcsúzz el, élj minden napnak,
Még akkor is, ha könny áztatja arcodat,
Ne add fel a reményt az élet kisebb örömeit figyeld,
Még az is egyik öröme, hogy reggel kinyithatod szemed s felemeled fejed.