Akkor történt, mikor a szen’mártoni Kerekerdő közepén lassacskán olvadozni kezdett a hó. Erőtlenül, de ragyogóan sütött a márciusi nap. A mókus izgatottan ugrándozott a téglarakás körül. - Kezdjük el az építkezést! – sürgette az ébredező erdőlakókat.- Ugyan! Várjunk, míg teljesen kitavaszodik! Ebben a hidegben nem érdemes házat építeni! – intette le őket a bagoly.- A következő Karácsonyt én már az új házban szeretném tölteni veletek! – ábrándozott az egér. Békességben élünk majd együtt, s bizonyosan leesik néha egy-két kalácsmorzsa is az asztalról. És nem kell félnem senkitől, biztonságban lehetek a mi közös otthonunkban. Fogjunk hozzá minél hamarabb!- Hiszen, nem értünk a házépítéshez! Amondó vagyok, hívjunk hozzá szakembert! – ajánlotta a bagoly. Amikor utoljára a városban jártam, láttam ott kőművest, jó néhányat! - Minek jönne ide idegen! – ravaszkodott a róka. Keressünk valakit itt az erdőben, aki felépíti nekünk! Amint így tanakodtak, egyszerre csak csörtetés hallatszott a bokrok közül. Egy vaddisznó volt az!- Hát ti, miért bújtatok elő ilyen hamar a jó meleg kuckóból? Hiszen még nem érkezett meg az igazi tavasz!– kérdezte tőlük csodálkozva.- Épen kőművest keresünk! Erős, biztonságos házat szeretnék építeni magunknak, hogy aztán együtt élhessünk!– válaszolta neki sietve az egér.A vaddisznó nem sokat teketóriázott gondolkodás nélkül rávágta:- Nálam alkalmasabbat nem is találhatnátok! - Tudsz maltert keverni? – kérdezte a nyúl.- Bizony hogy tudok! – bólogatott erősen a vaddisznó.- Akkor tiéd a munka! – felelték kórusban az állatok.Miután fizetség gyanánt megalkudtak egy nagy zsák makkban, kezet fogtak és meghagyták neki:- Három nap múlva legyen kész, mert szeretnénk beköltözni! Ő pedig azonnal hozzá is látott és így biztatta magát:- Semmiség az egész! Csak egymásra rakom a téglákat és már kész is a ház! Igen ám, de honnan szerzek maltert? Ahogy így töprengett magában meglátta az olvadó havat az egyik gödörben. Gyorsan megfürdött a latyakos tócsában, dagasztotta a sarat napestig, s mikor rásötétedett hirtelen gondolt egyet:- Nehéz munka a házépítés! Elfáradtam és nagyon átfáztam ebben a hidegben. Ideje lenne megfürödnöm. Amint ezt kigondolta, megpillantott a közelben egy szép nagy épületet. Úgy állt ott, mint egy csodálatos palota. A hatalmas bejárat fölé ez volt írva: ÁRTÉZI GŐZ ÉS KÁDFÜRDŐ.Gyorsan felszaladt a lépcsőkön, és azonnal egy míves fürdőkád mellett találta magát. Nem sokat teketóriázott, belemerült a forró vízbe és lubickolt egyet. Azután, mint aki jól végezte dolgát visszakocogott az erdőbe. Másnap reggel a szen’mártoni emberek elcsodálkoztak, mikor meglátták a koszos fürdőt és a saras medencéket.A vaddisznó bezzeg, már vidáman és korán reggel hozzáfogott a házépítéshez. Ismét meghempergőzött a pocsolyában, majd estére, amikor már annyira koszos volt, hogy az orra hegye sem látszott ki a sárból, nagy elégedetten elindult a Gőzfürdőbe. Ott aztán boldogan beleugrott a legelső kádba és megfürdött a jó meleg ártézi vízben.Reggel a szen’mártoni emberek csak ámultak, amikor meglátták, hogy az egész fürdő ismét tiszta kosz. Nagyon megmérgesedtek és elhatározták, hogy kilesik a hívatlan, éjjeli vendéget. A vaddisznó pedig, már jó kora hajnalban elindult házat építeni, a sarat dagasztotta egész nap és közben mondogatta:- Ha elkészült a malter hozzáfogok a fal felhúzásához! De előbb jó alaposan kikeverem. Ismét estig dagonyázott a sárban, majd amikor besötétedett elindult a Fürdőbe. Fölszaladt a lépcsőkön és nagy boldogan belecsobbant a vízbe. Igen ám, de amint önfeledten lubickolni kezdett, előbújtak az emberek a kő oszlopok mögül, mindegyik kezében egy-egy erős husánggal s jól elverték a hívatlan vendéget.Több se kellett a vaddisznónak, kiugrott a kádból és menekülőre fogta a dolgot. Nem kellett már forró fürdő, csak a bőrét megmenthesse! Visítva futott a Kerekerdő mélyére és nyárig elő sem bújt onnan.
www.tothmariannaversek.huFb: Rajzoló versekFb: BabaszobaFb: Tóth Marianna versekYoutube: Rajzolj velem!