Mama

Csodás kis kert,sok-sok virág 

rózsa,szegfű,tulipán.

Tiszta udvar,mesevilág ,

itt lakott a nagymamám.

Négy sort írva,szemem könnyes,

elakadnak szavaim,

Nincs ma virág,udvar csendes,

nincs ott már az én nagyim.

Nem vár ma már szeretettel,

nem jön elém ,könnyes szemmel.

Nem tudom őt megölelni,

Anyák napján köszönteni.

Nem maradt más,csak az emlék,

ma is újra hozzá mennék.

 

Vinnék neki száz virágot,

örömöt,és boldogságot.

Átölelném szeretettel,

kezét fognám,két kezemmel.

Mit nem adnék,ha láthatnám,

a hangját is hallgathatnám .

Együtt lennénk,ahogy régen,

gyönyörködnénk,szép kertjében.

Drága Mama!Ugye hallod?

Itt vagyok lenn,hozzád szólok!

Álmaimban téged látlak,

az én drága nagymamámat.

Köszöntelek,úgy mint régen,

virágcsokor van a kézben.

Május első vasárnapján,

a legszebb napon,Anyák napján.

Kaptam rég egy drága kincset,

ez a kincs te vagy,Mama!

Szereteted,szép emléked,

nem felejtem el soha!

Remélem ha lesz unokám,

úgy fogom majd szeretni,

Ahogy te imádtál engem,

és ő sem fog majd feledni!

Csokor virág a kezemben,

könnyek közt,most leteszem.

Temetőbe,a sírodra,

máshová nem vihetem.

Anyák napján ide jöttem,

hoztam neked virágot,

Könnyek közt,és fájó szívvel,

Búcsúzom most:Légy Áldott!