Találkozás Első rész

Recsegett ropogott a hó a törpe férfi bakancsa alatt. Hallani lehetett, ahogyan a fák ágairól lezúdul a vastagon rátelepedett hó. Lehajolt, hogy megvizsgáljon egy lábnyomot, ami félig már eltűnt. Megvakarta hosszú szakállát és körbenézett. A mellette álló állat egy szánt húzott maga után. Rajta sok értékes prémmel. Majd jó pénzért eladja, amint visszatér a fővárosba. Előkapott egy kis üvegcsét és hörpintett belőle egy keveset. Az ital alkoholtartalma felmelegítette belül. Folytatta az útját a kis vadász kunyhójába. Alig várta, hogy a vállán fekvő vadhús alatt ropogjon a tűz és végre ehessen. A hideg és fehér táj őt is beborította hóval vörös szakálláról is itt-ott jégcsap lógott. A közelben Bagolyfajzatok úgynevezett Moonkin formák sétáltak és vadásztak. A törpe tudása messze felülmúlta a Baglyokét így azok nem jelentettek számára kihívást. Megigazította magán a Vadat és hátraszólt a prémet szállító állatnak.

-          Nemsokára megérkezünk Cimbora. – Az állat megrázta a fejét és hangot hallatott.

Ekkor megfordulva valami furcsa árnyat látott maga előtt. Előkapta az íjat és előre célzott vele. Figyelmesen várt hátha újra előtűnik.  – Lehetséges, hogy egy Démon bóklászik a közelben. – Gondolta. – De ennyire északon Kalimdorban még nem fordult elő. – Ekkor lépteket hallott, puhán lépett mégis hallotta vagy öt percet várt még mikor végre előtűnt a bokrok alól. Egy nyúlra vadászó hófehér macska volt. legalábbis annak tűnt. Bundáján csomókban állt a hó, de így is elég egyedi mintázatot látott rajta a törpe. A macska fel sem figyelt rá, ha mégis akkor sem foglalkozott a vadásszal. A törpe eltette az íját és közelebb lépett a teremtményhez. Lassan kinyújtotta a kezét felé, és amikor elég közel ért hozzá egy szelídítő varázslatot mormolt. A varázslat hatására az állat felmordult és rohanni kezdett a törpe felé.

-          Miért nem működik? Egyértelműen szörny besorolású. – Meglepetten vette tudomásul, hogy egyszerűen nem fog tudni elmenekülni így elővette az íjat és menekülés közben egy altató nyílvesszőt illesztett bele. Már éppen ugrásra készen állt a Macska, amikor eltalálta a vállán. a Nyíl okozta ütés és a meglepetés ereje megállította. Még próbált a törpére támadni, de álmossága egyre csak nőtt. Ereje elmúlt majd mélyen elaludt.

Hatalmas zöldes füst gomolygott szinte táncolt. Megbabonázó sziluettje néha eltűnt majd újra felbukkant. A távolban két sárgán világító szempár izzott, majd az is szertefoszlott, ahogy a zöld füst is.

Homály volt, ahogyan a szemeit próbálta kinyitni. Körbenézve egy puha prémágyon feküdt mellette egy állat aludt majd mikor megneszelte a vendég ébredését felnézett és a sárga szemekbe tekintett. Unottan felkelt és kiszaladt a kicsiny faviskó ajtaján, melyet bőrlepel takart el. Odakintről hallatszott a szél hangja. És persze más is. A vendég idegesen nézett körbe. feje kissé megfájdult és szédülni kezdett. Mikor a bőr lepel félrehajlott felnézett az a törpe nézett rá, akivel harcolt. Mi is történt? … Gondolkozni próbált, de nem tudott halk nyöszörgő hang csúszott ki a torkán miközben a törpe öntött neki valami folyadékot egy tálba. Illatra jó volt. megmozdult felé, de vajon bízhat e benne? A törpe felé tartotta a tálat. A vendég előremászott a prémek közt és érezte a vállán a kötést. Lepillantott és megijedve vette tudomásul. A karmai helyett apró körmök és a bőréről eltűnt a vastag bunda. Hátrahőkölve a rémülettől tekintett hol egyik, hol a másik kezére miközben a törpe próbálta csitítani.

-          Semmi gond! Nem kell félni!  - mondta és egyik kezét a vendég fejére tette. – Valami nagyon nagy baj történhetett veled valamikor. – Hangja nyugtató volt, barátságos. A tálat odanyújtotta újra a vendégnek, aki most kissé remegve, de elfogadta. Gyors mozdulattal kiitta a tartalmát.

-          Mi történt veled? – Kérdezte, de választ nem kapott. Leült nem messze a vendégétől és közben bejött a kunyhóba az előbbi állat. Zord kinézete volt bundája tele hóval megrázta magát miközben a törpe morogva nézett rá.  – Hányszor kértelek már Nozomi hogy odakint rázd le a bundád nincs kedvem újra meg újra feltörölni a vizet.

-          Mnnn. – A vendég halkan próbálta kifejezni magát. Kevesebb sikerrel. – Mnnnem…

-          Jól van semmi gond. – a törpe sóhajtott érthető, ha ez most nehezen megy hallottam már ilyesmiről. Trauma ért téged és elfelejtettél mindent. A fővárosban eleget hallottam a kocsmák mélyén. Szerintem most pihenj vissza. – Mondta a törpe és megengedett egy félmosolyt a bajsza alatt. – Trio vagyok a Lena család utolsó megmaradt tagja bár ez nem hiszem, hogy mond neked valamit.

A vendég Bólintott majd lehajtotta a fejét a párnára. Azonnal elaludt. A törpe nézte egy ideig, majd kiment a házból és magához hívta az egyik sólymát. irt egy tekercset, amit beletett a sólyom lábára erősített tégelybe.

-          Menj! Vidd az üzenetet.  – Azzal felemelte a karját és a sólyom messze elrepült. Trio addig nézett utána amíg el nem tűnt a hulló hóesésben. 

Roppant egyet a tűzben a fa. A lángok körbenyaldosták a vadat és forróságuk miatt a rájuk cseppenő állati zsír is sercegett. Mellette Trio ült és Nozomi is figyelmesen nézte a gazdáját. A levegő még mindig fagyos volt, de a szél nem fújt. A tűz közelében megolvadt a hó is.

-          Vajon felébredt már a vendégünk Cimbora? – A farkas csak megcsóválta a farkát miközben a kunyhó bejárata felé tekintett. A férfi is felnézett és dünnyögve vette tudomásul így volt. A nő egy keskeny résen nézett ki rá. kezével támaszkodott a ház ajtajának és szőrmével takarta el magát. – Örülök, hogy felébredtél. A házban az ágy alatt találsz rád való ruhát. Talán nem az igazi, de egyelőre megteszi. – Trio visszafordult a vad felé és a késével beleszúrt. – Nem sok kell és készen van.

Nozomi a farkát csóválva nézte az étket. Eközben a Nő a kunyhóban a ruhát nézte, amit a férfi mondott neki. Könnyű bőr ruha volt a téli tájhoz hasonlóan hófehér, szegélye pedig prémes volt. Mellette pedig egy fehér köpeny. Felemelte és elkezdett öltözködni nem tudta hogyan és miért értette, tudta mit hogyan használjon valamikor nagyon régen tanulhatta? Végignézett magán miközben érezte a meleg bőr és a prém lágy érintését a bőrén. Trio hangját hallotta és megpördült mikor a farkas belépett a kunyhóba. Fogaival finoman megfogta a nő kezét és kivezette őt.

-          Őszintén bevallom kicsit féltem, hogy nem lesz jó rád. – Trio végigsimította a vörös szakállát és végignézett a nőn, akinek szemei fényesen világítottak. - El tudod árulni a neved?  - Kérdezte és közben leszelt egy darabot a sült húsból. Ráhelyezte egy fából faragott tányérra és odanyújtotta. Az közelebb lépett és leült a törpe mellé. Elfogadta az ételt miközben a törpe magának és a farkasnak is vágott belőle.  – Koncentrálj. Menni fog!

A nő sokáig gondolkozott emlékei sűrű tömegében. Egy apró kép köszönt neki, amelyben éppen egy Törött szárnyú madarat etetett. Hallotta a hangokat is egy kellemes lány hang szólította őt. Hátranézett és látott egy asszonyt. Az mosolyogva nézett rá.

-          Hayla, ha itt végeztél kérlek, gyere, be kihűl az ebéded!

-          Igen anyu!  - Az asszony megsimogatta a fejét majd elindult be a házba ahol lakott. Az emlékkép ekkor elködösült és lassan el is tűnt valami morajló sötétségben.

-          H… Hayla. – Szólalt meg a Nő halkan és Trio figyelmesen nézte. – Hayla a nevem. – A nő felnézett egyenesen a törpe szemébe.

-          Szóval Hayla. Örülök, hogy megismerhetlek. – Mondta majd sört töltött két kupába és az egyiket odanyújtotta Haylának.