Fellobban a remény szikrája Harmadik rész

Valahol egy árnyékban egy nő ült és könyvet olvasott teljesen belemerülve tanulmányozta az írást. Sóhajtott egyet majd felnézett. A fa, amely árnyékában megpihent néha átengedte a nap sugarait. A nő végigsimította a haját és oldalra tekintett ahol egy Démon őrizte őt. Morcos ábrázata és viselt páncélja arról árulkodott, hogy régóta szövetségese a nőnek. Az eltette a tarisznyájába a könyvet majd odament a démonhoz. A nálánál sokkal nagyobb Teremtmény felemelte a karját és maga elé engedte a nőt.

-          Mit olvastál? – Kérdezte és hagyta, hogy apró kezek simítsák végig a hegeket a karján. – Sosem unod meg ezt mi?

-          Nem. Ezekkel a vágásokkal vagy az aki. – Csókolta meg a heget a nő. – Messze még a nap, amikor megtudjuk az igazságot Haatom. Az a démoni ember elrejtett szinte minden nyomot. Ez a könyv is csak egy zsákutca. – Paskolta meg a tarisznyát a Nő.

-          Amee. Nem adjuk fel. Lehet, hogy most béke van a kontinensen, de mindenki érzi a hamisságát.

-          Igazad van. Menjünk, haza túlságosan meleg van. – Mondta Amee és elindult a lovához mely nyugodtan legelészett a mezőn.  – Egyébként nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan újra találkozunk a régi csapattal. Szerinted Esyl is itt lesz valahol?

-          Valószínűleg. És kissé érzek egy másik jelenlétet is. De nem tudnám megmondani, hogy merre. Mintha köd lepné el. – Haatom Amee mellett lépkedve haladt előre. Amee Felült a lovára majd elindultak a belvárosba ahol szobát foglaltak. A környék tele volt idegenekkel többnyire keletről érkező utazók. Amee megállt egy stand mellett majd az árnyékos helyen ülő férfihoz lépett.

-          Áh! Amee! Mi szél hozott erre? És Haatom. Látom, nem tudod elhagyni ezt a nőszemélyt egy pillanatra sem. - Nevetett a magas termetű Elf és Ameere nézett.

-          Nagyon vicces Bat. Visszahoztam a könyvet. Ugyan el tudtam olvasni, de nem derült fény a többiekről. – Amee átadta a könyvet a férfinek és leült egy székre sóhajtva körbetekintett - Látom, nem megy a bolt.

-          Áh ne is mond – mosolygott a férfi. Szemei furcsán csillogtak. – De azért szerintem nézd, meg jobban az áruimat hátha feltűnik valami.

Amee újra és újra körbetekintett, de csak a fejét rázta meg. majd hirtelen feleszmélt.

-          A kagylós medál!  - Amee felugrott hirtelen. – Hová tűnt?

-          Félretettem egy nagyon csinos és Szép Elf lánynak. – Mondta mosolyogva. – Azt mondta nincs pénze, de talán ha később még meglesz, akkor feltétlen megveszi.

-          Ezek szerint megtaláltad Haylát? – Amee izgatottan nézett a férfire. – Hol van? beszéltél vele? meg kell keresnünk! – A nő izgatottan fogta kézbe a lova kantárját.

-          Ácsi! Nem fog az olyan könnyen menni sajnos.  – Fogta meg Bat a nő karját.

-          Miért? – Amee megállt és Batra figyelt.

-          Azért mert úgy tűnik nem emlékszik ránk. Engem sem ismert meg. Az egyedüli, amit szerintem megismert az a medál. Az egész standon csak azt az egy ékszert nézte.  – A férfi elengedte Amee-t és leült a kis székére ahol az ékszereket készítette. A sátor tele volt ékszerkészítéshez szükséges anyagokkal és szerszámokkal. Haatom odalépett hozzá.

-          Ha Hayla nem emlékszik semmire, akkor bizonyára ő az, akit hiába éreztünk meg akkor is köd fedte le a jelenlétét. Ő lesz a kulcs ahhoz, hogy a városiakat és főképp Azeroth népét felébresszük ebből az átkozott álomból.

-          Igen igazad van Kedvesem. – Amee felnézett a démonra – De van reményünk, hogy minden a régi legyen.

-          Régi legyen… - Bat elkomorult. Gondolatai visszatértek egy bizonyos ponthoz. - Vajon van bármi esély rá, hogy az aki akkor azon a napon eltávozott újra velünk legyen? – kérdezte. A nő sajnálkozva nézett rá.

-          Ha nincs is esély, akkor is élni fog bennünk. Majd emelünk szobrot számára, mégpedig a főtéren.

-          Rendben van. – Bat halványan elmosolyodott majd újra komor lett. – Szerintem Hayla még csak nem is tudja. Még ha vissza is nyeri valahogy az emlékezetét. Boysit újra el fogja veszteni. és össze fog törni.

-          Ebben biztos vagyok. – Amee Bat vállára tette a kezét. – De mi mellette leszünk és támogatjuk majd. Ahogy mindig is.