Érkezés a fővárosba Második rész

A főváros hatalmas kikötője szemet gyönyörködtető volt. A halászhajók hófehér vitorlái világítottak és teljesen úgy hatottak mintha a város alatt húzódó felhőréteg lenne. - ” Egy igazi légvár!” – Gondolta Hayla és érezte, hogy járt már itt valamikor régen talán pont ugyanezt gondolta akkor is. A hajók felett Albatroszok repültek rikácsolásuk mesze vitte a szél. Hayla végighúzta a kezét a haján mely a vállára omlott és néha lebegett a szélben. Trio megállt mellette és ő is letekintett a habokra.

  - Viharvár igen szemet gyönyörködtető, amikor éppen nem viharos az időjárás. – A vállán a hatalmas zsák nehéznek tűnt mégis meg sem kottyant a törpének. Hayla lenézett a barátjára és a mellette várakozó Málhákat cipelő farkasra.

 - Köszönöm Trio hogy segítesz nekem! – Mondta a nő majd visszafordult a város felé mely immáron egészen közel volt már.

- Ugyan nem tesz semmit. – Vigyorgott amaz. Sirályok rikácsolása töltötte be a levegőt, és ahogyan lassan befutott a hajó végül kongattak Hayla körbenézett. Minden olyan ismerősnek tűnt de az érzékei mintha becsapták volna. Valami érezte, hogy nem stimmel. valami apró dolog… - Gyere Hayla menjünk amint eladtuk a prémet és remélem jó sok pénzt kapunk értük, foglalunk szobát az egyik fogadóban.

 - Rendben. – Hayla a vállára vett egy zsákot és a saját kis felszerelését elrejtette a palástja alatt. Követte a törpét, aki bevezette őt a város rengetegébe.

 

Szállt a levegőben a város pora. A piacon megannyi ember és sok különböző faj tartózkodott. Hayla megrezzentette a hosszú füleit, Figyelte, ahogyan az árusok egymást túlharsogva kínálja a portékáját, Az egyik árusnál megakadt a szeme egy érdekességen. Egy arany fűszálakból szőtt láncon függő faragott drágakő volt. Alakja egy fésűkagyló volt. Hayla elbűvölten nézte és valahányszor helyzetet váltott a kagyló belseje sziporkázott a szemei előtt.

-          Nagyon jól állna magácskán hölgyem! – Szólalt meg valaki az ékszerektől roskadozó pult mögül. Hayla feltekintett és egy fajtársa tekintett vissza rá. Annak haja hosszú varkorcsba volt fonva szemei barátságosan világítottak a nőre. Hangja mélyen csendült. – Azt hiszem, hölgyem magának eladnám akár kevesebbért is. - Vigyorgott a férfi.

-          Ó! Sajnálom, de jelenleg nincs semmim, amit adhatnék érte. – Emelkedett fel Hayla az ékszertől és rámosolygott az eladóra. – Gyönyörű szép.

-          A mesterembernek mindig öröm, ha a munkáját dicsérik! Köszönöm!

-          Talán majd egyszer ha lesz pénzem és még mindig megvan akkor megveszem. Köszönöm! – Mondta Hayla és különös érzés járta át. Egyszer csak érezte a karján valaki kezét.

-          Hayla végeztem a prémekkel mehetünk szobát foglalni. Jó sokat kaptunk az áruért meghívlak egy sörre! – Mondta Trio és húzta magával a nőt. Hayla még visszatekintett az árusra, aki valamiért vidáman mosolygott rá. Hayla lassan eltűnt a tömegben.

Hangosan csendült fel a zene a városi kis kocsmában. Az emberek még a napi teendőiket végzik miközben Trio és Hayla már kikérték az első sört. A felszolgáló egy igen csinos Törpe volt, aki hosszú copfokba fogta a haját. Szemei kéken ragyogtak valahányszor egy vendég kért valamit. Azt jelezte számára, hogy újra a pulthoz mehet ahol a csapos egy megtermett törpe törölgette a korsókat. Fehér szakálla itt ott szabadon lógott az álla alatt, de volt ahol be volt fonva gondosan. Hayla figyelte őket és elmosolyodott a jeleneten. A törpe nőn látszott, hogy odáig van a csaposért. Egyszer csak nyílt az ajtó és egy magas férfi lépett be a kocsmába. Hangja megtelítette a levegőt.

-          Mindenki a vendégem! – Mondta és Trio az égbe emelte a korsóját. Hayla halkan nevetett rajta majd koccintott vele. A férfi odament a csaposhoz, aki már töltötte is ki az italát.

-          Mi újság barátom? – Kérdezte a férfi és felhúzva az egyik szemöldökét végig nézett a barátján.

-          Nem sok minden történt. – Mondta az és egy pillanatra letette a korsót a kezéből. – Úgy igazán olyankor is jöhetnél ám ezzel a „Mindenki a vendégem” mondattal, amikor telt házam van! – Vigyorgott a törpe.

-          Nem vagyok megőrölve barátom valamit azért nekem is ennem kell.. – A két férfi folytatta a társalgást. Hayla ekkor tette le az asztalra az üres korsóját. Trio felröhögött.

-          Még sosem láttam Éj-tündét sört inni. legalábbis nem ennyit.

-          Nem tudom, barátom úgy érzem a törpék sörét mindig is szerettem.

-          Jó tudni. – Dörmögte Trio és a korsója aljára nézett.

A nap melegen sütött esőfelhőnek hírét se látni. a városban forrón izzottak a kőfalak. A piacon az árusok visszavonultak a napernyőik alá hogy így védjék magukat a melegtől. A kimelegedett lovak kecsék és állatok az egyik kút melletti itatóból szürcsölték fel a hűs vizet. Itt-ott egy szemtelen légy is zavarta őket a békés nyugalmukban.