Emlék, álomkép Második rész

A tél ezen a területen örök. Az itteni állatok ehhez már régen hozzászoktak. Hayla nézett maga elé miközben próbált koncentrálni. Felidézni a saját múltját, de néhány apró részleten kívül semmi sem jutott az eszébe. Lassan felállt és nyújtózott egyet közben hallotta, ahogy Trio közeledik felé.

-          Ne eröltetsd. Majd minden eszedbe fog jutni. – Hayla sóhajtott majd lenézett a mellette álló férfire.

-          Te honnan jöttél? – Hayla érdeklődve nézett a törpére. Az megvakarta az állát.

-          Hát Nem innen a szomszédból. Holnap hajnalban elindulunk a fővárosba, és ha lesz, idő rá akkor elmegyünk oda is ahonnan én származom. – Dörmögte közben elindult Nozomi mellette sétált és húzta a szánt.

-          Lehetséges, hogy ha elhagyom ezt a helyet nekem is eszembe jutnak dolgok?

-          Igen az lehetséges. Sőt a szakállamra, hogy amint kitesszük, a lábunkat innen máris megrohamoznak az emlékek. – Dörmögte a törpe majd felnézett Haylára az mosolygott. – Mond mégis mi olyan vicces? – Kérdezte Trio.

-          Csak eszembe jutott az a pillanat, amikor macskaként rád támadtam. – Nevetett.

-          Heh! Egy pillanatra meg is ijesztettél. Még jó hogy altató folyadék mindig van nálam. – Dörmögött. – De igencsak meglepődtem, amikor elveszetted az eszméleted és átváltoztál. Hé! ne nevess! – Morgott mosolyogva és próbált komoly maradni Trio.

-          Sajnálom! – Hayla megpróbálta visszafogni magát. – Vajon hiányzom valakinek? – Kérdezte.

-          Sajnos erre nem tudom neked megadni a választ. Három hete találtam rád. Akkor küldtem egy üzenetet a Fővárosba. Utólagos engedelmeddel Bejelentettem a klán vezetőjének hogy csatlakozol hozzánk. Ha megérkeztünk, akkor bemutatlak pár embernek és megkapod a pecsétet is.

-          Pecsétet?

-           Az egy olyan kő, amit arra használhatsz, hogy elportálj bizonyos helyekre. Csak pár csepp vér kell hozzá, hogy a tiéd lehessen. Ha vér nélkül használod sokáig tart mire újra használni tudod.

-          Értem.  

Közben megérkeztek a Kunyhóhoz. Hayla segítségével Trio most sokkal több prémet tudott jó minőségben előállítani. Mint kiderült Hayla gyógyító. Az állatokat segített nyugodt körülmények között vadászni. A lelküket elengedte és szertartással bocsánatot kért egyben megköszönte, hogy az életüket adták. Hayla ezen felül értett a sütéshez illetve főzéshez is. Még emlékeztek arra a Vadhúsra amit Trio adott neki két nappal a találkozásuk után. Tudták, hogy ez örök emléket hagy bennük.

-          Elpakoltam mindent, ami kell. – Hayla mosolyogva lépett be a kunyhóba és levette a válláról a köpenyt. – A szán útra készen áll és ellenőriztem a szíjakat is.

-          Nagyon jó! – Trio örült, hogy talált egy segítőtársat. Figyelte, ahogy a Nő leveszi, a vastag prémeket majd a saját fekvőhelyére kászálódik. – Hajnalban indulunk holnap. Arra készülj fel, hogy hosszú út vár minket. Előbb el kell jutnunk Darnassusba a Tündék földjére. – A törpe felkönyökölt. Az olajlámpa után nyúlt és elfújta. A beálló sötétségben csak a lélegzetüket lehetett hallani és persze Nozomi halk morgását miközben mélyen aludt. Bizonyosan álmodott. Hayla viszont nyitott szemmel nézte a plafont. Érzékei sokkal kifinomultabbak voltak, mint Trionak vagy Nozominak. De nem emiatt nem jött álom még a szemére. – Darnassus. – A fülében csengett ez a szó. Mintha valami rossz érzés kerítené hatalmába, próbálta elhessegetni, de nem tudta. Nem értette talán valami emlék akarna beférkőzni újra a tudatába? Oldalára fordult miközben fülelt. Nozomi szimatolását hallotta, majd azt, ahogyan ásítva végignyúl a gazdája mellett. Hayla behunyta a szemét majd nehezen elaludt.

Vörös volt az égbolt a fák lángokban álltak miközben az állatok menekültek el messzire. Egy hatalmas fa belsejében álltak és egy koponya, izzó sárga szemekkel egyenesen az ő szemeibe nézett szinte belevájta magát Hayla elméjébe és ő sikoltva fájón nyögött fel. Úgy érezte a bőre alatt apró darazsak csipkednék, ahogy próbálna átváltozni. A sárgán világító szempár nem engedte el. Eközben látta, ahogyan a talaj és minden más eltorzul majd semmivé lesz. Ekkor durva kezeket érzett a nyaka körül melyek fogva tartották. Hayla levegőért kapkodva próbálta elmormolni a varázsigét melytől átváltozhat, és talán tehet valamit, de ekkor a koponya melynek a szemei őrületben izzottak kitátotta a száját és zöldes füst borította be Hayla arcát.

-          La… Hayla? – Hayla felriadt és a torkához kapva idegesen nézett körbe. Levegőért kapkodott miközben körbenézett és felfedezte, hogy csak egy álom volt, amit látott. – Minden rendben? – Trio aggódva nézett rá közben leült az ágy szélére.

-          Csak álmodtam. – nyelt egyet miközben felült az ágyban és körbenézett. A himbálózó festmények a fából készült különleges asztal és az apró kabin emlékeztették rá, hogy úton voltak a főváros felé. Az elmúlt egy hétben elutaztak Darnassusba és bár ismerős volt Haylának a hely mégis olyan más volt. Mintha egy teljesen más világba került volna, de emlékek nem jöttek akárhogyan próbálkozott. Trio sajnálta a lányt, de segíteni nem tudott neki. Hayla felkelt és odasétált az asztalhoz és öntött magának egy tálba vizet megmosta az arcát és miután megtörölközött Triora nézett.

-           Azt hiszem egy emléket láttam. – Mondta majd leült az ágyára. – Azt mondtad valami történhetett velem, amiért nem emlékszem a múltamra. Ha ez történt, akkor. – Megrázta a fejét és megborzongott. – Az a sárgán izzó szempár nem megy ki a fejemből. – Megérintette a nyakát. Mintha még mindig szorongatná a torkánt valami megmagyarázhatatlan dolog. Az emlékei.

-          Mindenesetre ne félj semmitől. Lehet újraálmodtad azt az emlékedet. Majd előbb utóbb újra jön, majd valami emlék ne aggódj! – Trio felkelt és az ajtóhoz indult. – Készülődj, nemsokára megérkezünk, de még meg tudunk reggelizni. Siess! – Mondta és kacsintott a lányra. Hayla hátradőlt még egy öt percet az ágyán és bámulta a plafont. Majd amikor elmúlt a szorongató érzés felöltözött és elhagyta a szobát. A Hajó melyen utaztak könnyedén szelte a habokat. A vízben apró cetfélék úsztak és lovagolták meg a hullámokat. A szél kedvező volt és a nap is melegen sütött.