_moniqe_ blogja

Halihó Kedves Olvasók :)
Elinditottam nem olyan rég egy kérdést itt egy Kafka műelemzéssel kapcsolatban, mivel abszolút nem tudtam elindulni, hogyan is fogjak hozzá.  Nagy segitséget nem kaptam, de azért a mű ma délután mégis elkészült. Remélem nem buktatnak meg vele :) szivesen várom a véleményeket, mivel páran mondták, hogy ha elkészül elolvasnák. Ime :)


Franz Kafka: Egy családapa gondja - elemzés

 

Az irodalmi szövegek egyik fő jellemzője a kitaláltság, más néven fikcionalitás. Az irodalmi alkotások azért jönnek létre, hogy egy sajátos szövegvilágot teremtsenek meg. Nem feltétlen az a céljuk, hogy a tapasztalati világ elemeivel legyenek megfeleltethetők. Az irodalmi szövegvilág a szerző szándékos teremtő, alkotó, formáló tevékenysége nyomán jön létre, mesterségbeli megfontolási által teremtődik meg. Az irodalmi mű abban az esetben is megőrzi kitalált jellegét, ha valószerű elemeket is tartalmaz, vagy ha minden eleme megfeleltethető a valóság minden elemének, mozzanatának. Olyan kitalált világ, amely megvalósult formájában az író vagy költő alkotása. Ez vonatkozhat a szöveg helyzeteire, szereplőire, a történet kitalált és megformált elbeszélőjére, a lírai művek alanyának megalkotottságára.  Az elbeszélőt ebből kifolyólag nem azonosíthatjuk a mű szerzőjével, a vers lírai énjét sem a költővel, még abban az esetben sem, ha egy alkotásnak szembetűnő a személyessége, vallomásos mivolta. Az irodalmi műveknek jellegzetesen felkavaró erejük van, hiszen tudni véljük, hogy velünk nem történhetnek meg az adott műben írtak. Ahhoz, hogy egy művet kellően tudjunk befogadni, képesnek kell lennünk a valóság más szempontból való látására. A hagyományos látszat felfüggesztésével megteremtődik az irodalmi alkotás ereje, amely a valóságba lévőhöz idegen, furcsa és újszerűnek tűnhet.

Kafka Egy családapa gondja című mű a novella kategóriába sorolható. Ez a novella Franz Kafka (1883-1924) Az átváltozások című, válogatott elbeszéléseket tartalmazó kötetében jelent meg 1915-ben, magyarul 1982-ben. Műveit legtöbben a modernizmus vagy éppen a mágikus realizmus jegyében próbálták meg értelmezni.

A ’novella’ kifejezés a latin új, újdonság szavakból származik, a kisepika műfajai közé tartozó elbeszélő műfaj. Olyan tömören előadott történet, amely nem törekszik a valóság ábrázolására, rendszerint kevés szereplő vesz részt benne, az idő és a tér viszonylag szűkre szabott, szerkezete behatárolt, egyenes vonalú, rendszerint egy sorsdöntő esemény fordul elő benne, és meglepően, csattanószerűen zárul. A novella nagyon fontos eleme a fordulat, a cselekmény menetében, elbeszélésmódjában bekövetkezett hirtelen változás, ami a cselekmény látszólagos logikáját megtöri, a novella tempóját felgyorsítja, és a végkifejlet közeledtét jelzi.

A cím a mű végezetével nyer értelmet, hiszen ott mondja ki az elbeszélő, ami őt fájdalmasan érinti. Addig nem egyértelmű, hogy mi is a gondja a családapának. A szerkezeti felépítése a műnek 4 részre tagolható. Ezt a tagolást a szerző segíti elő, hiszen maga bontja részekre a novellát, hol rövidebb, hol hosszabb részletekre. Az első részben az ODRADEK szó értelmezésének a problémája áll. Az elbeszélő pár szóban bemutatja, hogy a szó eredetének kutatása terén mit értek el, majd egy mondatos ténnyel lezárja a részt: teljesen mindegy, milyen származásúnak vélik a szót, ebből nem lehet megtudni a szó igazi értelmét.

A második egység a novella leghosszabb tagolt része. Az első sorban egy alapvető tényt közöl, miszerint csakis létező dolognak lehet neve, ami nem létezik, annak nem lehet, ebből kifolyólag léteznie kell egy ODRADEK elnevezésű lénynek. Ezután következik a lény aprólékos bemutatása a kinézetre és mozgás képességére fektetve nagy hangsúlyt.

A harmadik egységben még mindig ODRADEK a főszereplő, bemutatva, hol él, előfordulási helyeit, hogyan viselkedik társaságban, vagy éppen ha megszólítjuk, hogyan nevet. Az élőlény leírása szintén nagyon aprólékos, könnyű dolgunk van leképezni magunkban, hogyan is nézhet ki és viselkedik a kis élőlény.

Az utolsó egységben már felmerülnek kérdések, hiszen mindent azért nem tudni az ODRADEK nevű lényről. A kis élőlény egy alapigazsággal találja szembe magát, hiszen az emberek halandóak, folyamatosan tevékenykednek valamin, lassan ebben őrlődnek fel, ODRADEK-kel ellentétben, hiszen rá egészen más törvény vonatkozik. Az apa önmagának feltett kérdése elgondolkodtatja: mi van, ha őt is túléli a lény. Bár nem ártó szándékkal él ő, mégis fájdalmasan érinti az apát, hogy egy meghatározott időn belül megszűnik létezni, miközben ODRADEK még mindig vígan élhet tovább leszármazottai között.

Az alaptéma középpontjában mindenképp ODRADEK áll, aki egy igen rejtélyes, már-már természetfeletti alak. A novellából ez első ránézésre kitűnik, hiszen a neve végig nagy betűkkel van jelölve. A mű sajátos világában ennek a lénynek meghatározó helye van. Egy képet többféle módon értelmezhetünk: a valóságosat, a képi, mentálisat, festettet, írottat, stb. Az igazival a jel az, ami összekapcsol minket. Ezek a képek általában függetlenek, de össze is kapcsolhatók bizonyos szinteken. A műben bemutatott lény valóságos képe hiányzik, csupán fejben tudjuk megalkotni és elképzelni, valamint ha ez sikerül kisebb-nagyobb sikerrel papírra is vethetjük, rajzolhatjuk látomásunkat. Látható, hogy az irodalomnak a képzőművészethez van leginkább köze. Már Horatius is megfogalmazza ars poeticájában, hogy a költőnek épp úgy tudni kell ábrázolni, mint a festőnek.

 Ebből kifolyólag a lény létezik, csupán egy másik síkon, az irodalmi mű valóságában. A tárgyias, száraz leírás az irreális fantazmagóriákat teljesen valószerűnek mutatja be. Előadásmódjában mégis felfedezhető a világos, egyszerűen szemléltetett képek. Egy váratlan fordulat, egy képtelen helyzet teljesen hétköznapi dolog módjára jelenítődik meg a történetben. A lény képét nem tudjuk hozzá hasonlítani a fizikai valóságban lévő képhez, hiszen a fizikai valóságunkban nem is találkozhatunk vele. Egy teljesen külön minőség jön létre ODRADEK által. Mivel nem leképezés, meg kell keresni, hogy igazából mi a saját értéke. Ezek csakis a saját szempontjai alapján mérhetőek.

A novella utolsó szerkezeti egységében vélhetjük felfedezni a családapa valódi gondját, amire a cím is utalt és még nem látszódott ki a szövegből egyértelműen. Az örök rendet maga ODRADEK borítja fel azzal a ténnyel, hogy nem fog meghalni. Az utolsó mondat, mely az apától származik, nyomatékosan kijelenti az apa fájdalmát emiatt. Egy apának különösen neház szembesülnie ezzel, hiszen mint családfenntartó van jelen egy kis közösség életében.  Az ember az egyetlen olyan lény, aki tisztában van azzal, hogy léte véges. Ez azonban nem jut eszünkben minden nap, valaminek történnie kell közvetlen környezetünkben, a világban, vagy velünk, hogy ráeszméljünk és elmélkedjünk róla, esetleg átgondoljunk valódi fontos dolgainkat. ODRADEK pont ezt teszi az apával. Kibillenti a nyugalmi állapotából és fájdalmat idéz elő benne azáltal, hogy az elmúlásra emlékezteti minden egyes felbukkanásával.

Az irodalmi alkotás egy folyamat részévé kell, hogy váljon. Ez pedig a szerző a mű és a befogadó. Ezzel párhuzamosan létezik egy jelképisége is a műveknek, amelyek lehetnek egyértelműek, de ma már a befogadóra hárul a legtöbb feladat egy mű értelmezését és a saját jelentés megteremtését is tekintve. A művészi jelhasználat nem fog mindenkiben azonos érzéseket, gondolatokat ébreszteni. Egy irodalmi mű megértésénél a legfontosabb a mű és a befogadó párbeszéde. A műben egy másikvilággal találkozunk, de ebben a másságban önmagunkat tapasztaljuk meg, mélyebb önismeretre teszünk szert. Minden egyes értelmezés eredménye a másképp gondolás, a másképp tudás. A jelkép, amely ebben a műben is megjelenik, mindvégig megőriz olyan tartalmat, mondandókat, amely kielemezhetetlen, egyszeri és örök érvényű. Ez teszi alkalmassá arra, hogy korunk elgondolkodjunk rajtuk, és magunk számára való jelentéseket véljünk felfedezni bennük.