Emlékezés

 

Hosszú időn át úgy éreztem .

Már csak te lehetsz a mindenem .

Sok-sok boldog óránk soha nem múló végtelen.

Szerelmünk lángolt, szárnyalt a végtelen.

Örökké! Ezt hittük mindketten.

Amikor átöleltél, 

Mindig azt súgtad!

Egy életen át és még azon is túl,

Szerelmünk végtelen.

Hittem neked, 

Annyira szerettelek!

Földön túli érzés volt, 

A pillant mely kényeztetett.

Egy napon mégis ,

Összetörted a szívem a lelkem.

Csak ennyit mondtál: nem bírom tovább.

Ez volt a búcsúd és örökre elhagytál.

Szerettem volna búcsút venni,

De időt erre nem hagytál .

Fájt! Kimondhatatlanul fájt!

Minden pillanatot sok -sok időn át.

Sokáig csak emlékeimből éltem,

Nem volt olyan este , ne gondoltam volna rád.

Könnyek csorogtak párnámra

Annyira hiányoztál!

Már nem érezhettem ölelésed,

Nem csókolhattam a szád.

Tudtam nem láthatlak többé,

S mást ölelsz már át.

Múlik az idő,

Ezzel együtt múlik a szerelmem.

Nem kísért már a múlt emléke,

A fájdalom már nem mardossa lelkemet

Ölelj mást , 

Fogd más kezét!

Ne maradjak neked más!

Mint egy szép emlék.