Halk sorok
Vers mindegykinek
Szoktál-e még gondolni rám, olykor-olykor?
Kevésszer-e, vagy sokszor?
Nagyon hiányzol, és nem érted, nem, nem,
S rád emlékeztet minden,
ahová csak lépek.
Gyorsan tudtál pótolni engem,
de nálam még mindig üres a helyed...
Miért nem lehetek veled,
mit ártottam ennyire neked?
Ha tényleg szeretnél,
akkor szorítanád a kezem, magadhoz ölelnél,
S azt hazudnád a fülembe:
Ne aggódj, minden rendbe'!
Hipochondria (Szegedi Istinek)
Magasan tornyosul felettem,
mint egy csúf, gonosz szörnyeteg.Várja a megfelelő alkalmat,hogy eltorzítsa az arcomat.Vajon most beteg vagyok,vagy csak ezt is túl reagálom?Az orvosok is mind hazudnak,Istenem, mondd meg az igazat.
Ilyen fiatalon a halálon gondolkodom,akár egy sötét felhő, elmémbe úgy lopakodott.Végrendelethez nincsen merszem,hány évem van még? Kettő vagy hetven?
Nem akarok rettegésben élni,mindig az orvosi könyveket bújni.Az éjszaka sem nyújt többé könnyű álmot,a pánikrohamok dobálnak az ágyon!
Jöhetnél már
Jöhetnél már fekete csuklyádban, csontos kezeddel
Hideg, vén ujjaid végighúzhatnád nyaki ütőeremen.
Szép vagy! Olyan szép, mint egy régi olajfestmény
a csillagok s a Hold égi vászon-útvesztőjén...
Megfosztottak a démonjaim a legnagyobb álmomtól
Elszakadt a kötelék, mi minket eddig összetartott.
Az ember, olyan, mint egy vékony porcelántál
Úgy törsz össze te is, ha egy kemény dolog eltalál.
Hitvány otthontalan
Istentelen vagyok, hitvány vallástalan,
engem az Égbolt szült, s sírva nevelt,és a Föld örök, hallgatag bölcsőm lett.Nincs hazám, én vagyok az otthontalan.S a föld, melybe majd idegenek eltemetnek,befogad-e? Kapok-e selyem szemfedelet?Sírnak-e majd értem, ha én már nem leszek?Nehéz, nagyon nehéz, megfeleni az Életnek.
Csupa-csupa nagybetűs Te
Talán csak én szeretlek minden hibáddal,
de semmibe veszel, dacolok a halállal...
Néha azt érzem, senkit se tudsz szeretni,
itt a testem-lelkem, kérlek vigyél meghalni!
Márts a sötétségedbe, milyen hadd lássam!
Tudni akarom, milyen Te milyen is vagy,
Mit érzel? Rideg vagy, nem érhetek hozzád!
Vérzek! Miért nem érinthetlek? Tán bánt?
Ölelj át, ölelj és vigyél! Vigyél el magadhoz!
Nem szeretsz, ennél még meghalni is jobb!
Szembogaradban újabban virágok nyílnak,
de a szirmaik olyan hamisan csillognak,
letépnék egy virágot, s ha lenne szíved, onnan
Ott talán igazi hajtana, mondjad, így van?
Azt hazudják, szív nélkül nincs tovább az élet,
itt vagyok én! Volt! De jöttél Te, és elvetted!
Dobog-e még? Pumpálja-e még a vért?
Tudod-e szeretni? Tudja-e, milyen is a lét?
Kínok kínját élem át, lassan elsorvadni fáj!
Ha nem lehetek a tiéd, meghalok inkább!
S síromra, ha nem sajnálod, tégy egy virágot,
leghamisabbikat kérem, a szemed világából!