ZFekete: a drogos

előszó

 

ez már az utolsó fejezet

a történet végéhez érkezek

hasztalan kértem: kegyelmezzenek

elért a végzet, egem befellegzett.

 

elvesztett ütközetek

egyre gyorsulok, hiába fékezek

és ki a túlpartra átvezet,

a révész, értem evezett

 

kárhozatom stációi ezek

őrizze meg az emlékezet

a drogost, ki annyit vétkezett

kit ezért az Élet megmérgezett

 

ha nem bánod az utcai-nyelvezetet

elmondom, hogy mire vezetett

a kémcsőben tervezett

kicsalt érzet, a lopott élvezet

 

az okát kérdezed?

legyen értelme annak, hogy létezek

hát összekulcsolok két kezet

s alábbi 64 strófában vezeklek:

 

 

 

1. defloráció

 

becseréltem életem tíz perc kéjre

a sors azért adta, hogy visszakérje

most benyújtja a számlát: fizessek

a mennyországból pokolba essek

 

„…hogy melyik volt az első alkalom?”

így indít minden agyturkászom

egyik sem kutatja az okokat

mi ellen, miért kezdtem a drogokat

 

persze, hogy  a társadalmat okoltam

de már az oviban is technokolt toltam

a problémák mélyebben gyökereztek

s ha közel a vég, nem számít a kezdet

 

minden gond elszáll ha beüt a cucc

homokba dugtam fejem akár a strucc

mégis van valami, amit jobb ha tudsz

hamis boldogság után hiába futsz

  

mert minden dombot követ egy leejtő.

hogy mi volt, örömkereső? vagy búfelejtő?

egy házibulin, már magam sem tudom

valahogy előkerült egy habpatron

 

és onnantól már nem volt pardon

hiába szólt Damoklész: feletted kardom

hittem a gyeplőt a kezemben tartom

ám Kharón már integet a parton

 

a szifontól seb volt tenyeremen

mert egész éjjel ki-be tekergettem

kígyóként sziszegett a di nitrogén-gáz

örökre magával ragadott a láz

 

semmi sem elég, eljött a másnap

és én nekiláttam a szárnyalásnak

repülök, egyre közelebb a naphoz

hogy mélybe zuhanjak, mint Ikarosz.

 

 

2. könnyűn

 

…volt a zöld, és hittem: ártalmatlan

egész nap téptem, hogy legyen: árultam

minden teliből lejött egy nulla-kettes

még én voltam rendes (bocs még nedves)

 

a THC becsapta érzékelésem

fokozta spirituális érzékenységem

a filmek, melyeket láttam készen

mást mondtak, ha tisztán néztem

 

egyszer egy cimbivel olyat vödröztünk

hogy láttuk Buddhát ülni köztünk

ránk hunyorgott és valamit morgott

kiderült: csak éhes. gyomra korgott

 

adtunk neki enni, hisz’ úgy könyörgött

ugyan nem mondtuk: a süti az űrből jött

elkezdett Jézusban hinni, s térdre hullt

előbb kiette a hűtőt, majd besztondult.

 

aztán egyre többet voltam beszakítva

kezdtem átmenni aktívból passzívba

igaz a függőség - még csak mentális

amotivált lettem és antiszociális

 

gondjaim bumerángját messzire dobtam

problémáim rizspapírba csomagoltam

megoldott párat de újakat adott

bármennyit szívtam, egyre kevésbé hatott

  

már nem alkalom volt: szokássá vált

reggel fáradt voltam, este enervált:

„rohan a világ. utána menjek?

inkább belövöm a tv-t, s tekerek egyet”

 

a spanglit ártalmatlannak hiszed?

minden káros, ha túlzásba viszed

és ugyanazért jó meg rossz a kender:

a fűtől túl sokat agyal az ember.

 

 

3. psychedelic

 

engem kergetnek a földi-ördögök

az érzékelés kapuin dörömbölök

de ahogy belesek, beránt a kulcslyuk

a normális világnak intek búcsút

 

csiribá – szól a varázsgomba

fájásig kacagás majd dőlés romba

nem tudtam izzadjak vagy fázzak

a spanom arcán bogarak másznak

 

jött a bélyeg, LSD-flashem

akkora trip, a Földről majd leestem

a salviától lebegett a testem

hol vagyok, a mennyben vagy pesten?

 

ilyet még nem láttál te sem

a meszkalintól én is csak lestem

az ördögöt a falra felfestettem

s egész éjjel vele feleseltem:

 

csak mese, vagy én lennék Isten?

(pont mint a Johnny Depp filmben

volt is nagy rettegés meg félelem

most már vége legyen ha kérhetem)

 

Normafán a daturától olyat haluztam

az örök-flashback-et épp hogy megúsztam

a csattanó maszlag mindent összekuszált

később azért megnyaltam egy bufo békát

 

bár láttam az erdőben a fákat lélegezni

a démonoktól nem tudok védekezni

álmomban azóta is gyakran előjön

a nyúlnak öltözött vadász, hogy lelőjön

 

mire az egész füvészkertet kivégeztem

a mondat elejére nem emlékeztem

talán innen még lett volna visszaút

de vegyi fegyverrel vívták a háborút:

 

 

4. synthetic

 

„Egy nyár a Flörtben” - az volt a legszebb

már a parkolóban bevettük az exet

előttünk tömeg, s mire mi kerültünk sorra

full szétvagyunk - levágta a porta

 

az volt a torta, és rajta hab:

kettőt dobtam, üssön be hamarabb

ég és föld összeér, hullámzik a parkett

„nálam a slusszkulcs, nálad a pakett?

 

tesókám érzed? jó komoly a buli

nehogy bepunnyadj, nesze egy kis spuri”

így alig három napig egy afteron ülve

vergődtünk amfetamintól megfeszülve

 

körbenéztem, csak nekem van tincsem

a sok kopasz meg majdnem meglincselt

de ne izgulj, lenyugtatlak Kincsem

erre ilonkánál komolyabb nincsen:

 

a ketamin-menet vagy negyven percig tart

elvarázsolt kastély, kész vidámpark

hamar dodgem lesz, ha a csík túl vastag

némelyek meg épp hullámvasutaznak

 

ginától jól kész lettem, mint sokan mások

bár először még semmi, aztán már sok

aljas kotyvalék, benne két funkció:

hétvégén szétcsap, hét közben felni-tisztító

 

kis barna üvegből szippantottam rush-t

végre hajtottam egy tér-idő ugrást

és használhatsz sok minden mást

lényeg: a világot másnak lásd.

 

egymás után jöttek a  jelek

hogy ez így örökké nem mehet

de felpörget a partydrogok világa

és én nem lassítok, úgyis hiába.

 

 

5. a drágábbik

 

gyönyörű fehér homok, ez Ibiza

ha gyönyör kell fehéret nyomok, úgy biza

DOLCE VITA - de csak ha tele a buksza

itt nem a víz az úr, hanem a VISA

 

tudod, a kokain a drogok pezsgője

a monokróm-valóság színesre festője

tükröt tart, melyen át minden ragyog

de aztán felébredek és itthon vagyok:

 

egy iparosított szórakozóhelyen 

a Hajógyári-, (valójában Vizó-szigeten

nem tudom itt miért nincs soha razzia

vagyis de, tudom: mert védi a maffia)

 

ide csak fehér ruhában engednek be

és a fiúk orra is be van púderezve

mindenki heppi: „gyere adj egy pacsit

elfogyott a kóla? nyaljuk ki a zacsit

 

elfogyott, sebaj. Fél perc alatt intézek”

de ha nem vagy elég trendi, kinéznek

(rajtuk nem végeznek drogtesztet

vagy majd apuék óvadékot tesznek)

 

gondtalan arany ifjak és műanyag lányok

egy minimálbért lazán orromba rántok

de nem savazok: volt, hogy közéjük tartoztam

később nekik. s baj lett, hogy nem hoztam

 

de nem lehetsz mindig toppon - ez szabály

másrészt dolgoznod is kell, hogy zabálj

alap törvények ezek, mégis áthágtam

s akit nem szabadott, azt is átvágtam

 

persze átestem pár lehúzáson

s volt néhány komoly megúszásom

végül érvénytelen lett a dress code-om

így fennakadtam a face kontroll-on

 

 

6. all in

 

aztán már nem bíztam magam egy szerre

inkább beküldtem mindet egyszerre

ám de hiába, egyre kevésbé hatott

a teli se, nemhogy a nulla-hatok

 

korábban még volt pár tiszta nap

most már róla szólt minden pillanat

s mi fontos volt: erkölcs, kultúra, család

úgy dobtam le, mint egy maskarát

 

új Isten lett. a réginél is gonoszabb.

mindent megmutat de semmit se ad

a bűnbe hajszol, majd meggyóntat

és porhüvelyed bitorolja templomnak

 

miséjén véredből iszik, húsodból áldoz

őt egyszerre kell imádd és átkozd

végül pokolra jutsz, minden hiába

ha belekeveredtél e liturgiába.

 

testem már nem templom, hanem  börtön

ahol hátralévő napjaim töltöm

saját magam őrző vegyület őrök

erős a kémiai kötés, rabságom örök

 

szabadulnék – így kérdem kontaktom

sorsom még tovább mivel ronthatom?

hát adott új vonalnak egy albánt

azt mondta: „ő majd intéz barnát

 

komoly forma, magában hozza át

távoli afgán mákföldek mocskát

valaha fehér volt, csak most piszkos

nem használ semmi? az fog. biztos.

 

de vigyázz, a vonat végállomásig megy

nincs leszállás róla, se retúrjegy

mert ez a díler olyan cuccot terjeszt

egyszer beszúrod - többé nem ereszt”

 

 

7. heroin

 

ahogy a port alukupakba olvasztom

elenged minden ballasztom

vénámba bökök - nem érhetnek öklök

a mennyország ablakán kikönyöklök

 

bőrön és húson át szúrom erembe

visszaszívom, beáramlik, elkeverednek

vérem és a barna  zagyvalék

ez a pillanat csak a miénk

 

majd lassan benyomom és elterülök

Morpheus álmában elmerülök

számban íze, forróság önti el testem

ördögöt találtam bár Istent kerestem

 

markába fog valami rettentő erő

megszűnik tér,  megszűnik idő

úgy megcsavar majd’ szétroppanok

felülír ösztönt és tanult programot

 

minden sejtemben érzem az Univerzumot

pörög-forog, és én épp a közepében vagyok

fejemtől talpamig mindenem lezsibbad

s mi korábban számított, elsikkad.

 

fájdalmat elűző eufória.

gyötrelmet hozó gonosz fúria.

soha többé, ne legyen vége

az életem adnám, adtam érte

 

amíg hat, ó, én mindenható vagyok

dimenziókapun átmászok, tart bakot

de végül fent, leleplezik a csalást

s próbálom lepiázni a ledzsalást

                                     

ilyenkor az egész világra haragszok

vannak panaszok: írok egy levél xanaxot

de egyre később jön, s gyengül a hatás

„aludj el szépen kis Balázs."

 

 

8. kín

 

sokkal többet vett el mint amennyit adott

hiába lőttem be egyre nagyobb adagot

a kéj rövidül - a szenvedés hosszul

és már azért szúrtam, hogy ne legyek rosszul

 

hát voltam orvosnál, kórházban, tanácsadáson

kuruzslónál, sámánnál, távgyógyításon

kúrált vitamin, csodaszer és méreg

de valami elromlott bennem végleg

 

úgy mondták: túl vagyok a ponton

elsorvadt a boldogság-központom

dopamin nélkül - nincs ingerem

szerető családom - mostanra idegen

 

Hugi nem ismer meg, Apa kitagadott

utoljára azt mondta: számára halott vagyok

és megtudta Ő is, amikor rám nyitott:

Anyu, bocs, már nem én irányítok

 

átvette az uralmat egy alkaloida 

fogva tart a kémia-kaloda

porkolábként őrködik felettem

az Embert aki voltam, feledtem

 

azóta lopok, csalok, hazudok

kölcsönkérek,( ha kell dolgozok)

eladom érte magam, eladlak téged

bármit megteszek, mindent megígérek

 

nincs büszkeség nem számít a külvilág

félredobva törvény, norma, konzekvenciák

amikor bűntudat és szégyen közönnyé olvad

már mindegy hogy ki lát vagy hol vagy

 

a belövés rítusa napjaim ritmusa

betépés-kattogás örök ciklusa

nekem az Élet már csak haláltusa

egyszerre vagyok királya és koldusa.