Ami eszembe jut...
Kicsi voltam....
Kicsi voltam,de már nagy vagyok.
Történtek velem jó és rosz dolgok.
Mindig kialudt a fény,de tudtam van még remény!
Minden nap egy új csodát hozhat,
Mitől lelkem felvidúlhat.
Sokszor fáj a jelen,de talán a holnap majd feledteti nekem.
Esténként még sokszor szenvedek.
De lehunyum szemem,és csodás álmok közt repkedem:)
Nem adom fel az álmaimat,tudom,hogy egy nap valós lesz,
De addig egy képzelt világot,szavakba festek.
Az idő végtelen,s majd mindenbe örömöm lelem.
És boldogan élhetem!!!
Virág...
Ha romba dölnek álmaid,reményeid el ne hagyjanak!
Mert százszor romba dölt kövek alatt a legszebb virág fakad!:)
Dzsungel
Olvastam Skary fú nyírásos rémtettét:))
Tegnap elhatároztam,hogy ha felkelek a kertbe megyek kaszálni.
Dzsungel van....de már mióta tervezem.
Elindulok minden nap,de mikor kiérek csillagnyi gondolat,megválaszolatlan kérdés tör fel bennem.Aztán valahogy már semmi kedvem.
Talán nekem is szelektálni kellene a lelkembe,kidobni mindet ami fáj.
De nehéz,hisz mindhez tartozik egy kis öröm is,egy bolodog nap része:(Így csak benövi lelkem a dzsungel...eszem magam,keresem az okot.
A kis virágokat így elnyomja,de talán majd lesz egy törékeny virág.
És majd megmutatja,hogy kinövi magát a zord rengetegből.
Mindennél szebben fog pompázni,és híren dicsőíti,hogy mindent lehet csak akarni kell!:)
Természet....
Mikor elegem van a rohanó világból,vagy egy kis csendre vágyom a természetbe menekülök.A titkos búvóhelyemre:)
Szeretek kint lenni a természetbe.Csend,nyugalom,béke!
Reggel korán indulok,s majd csak este jövök haza.
Valahol ledobom a bringát,és irány a messzibe....
Egész nap csoszogok a levelek közt,ákron bokron keresztül megyek.
Néha még a fákat is megsimogatom,vagy leülök egy fa tövébe és hallgatom a madárcsicsergést.
Lehet bolondnak tartotok,de ilyen vagyok:)
Olykor feltör a gyermek önmagam,és nagyokat ugrándozok:)
Ne tévesszen össze senkit,nem én vagyok Tigris a Micimackóból:))
Vagy éppen szaladnom kell kicsit a vaddisznók elől,ha nem a csalánba ugrálok:)
Szóval....
Ha már kint vagyok gyűjtöm az agancsokat is,rengeteg a dám szarvas.
Igen szép agancsokat hullajtanak el,nekik már nem kell.Miért hagyjam ott?
Remek dísz,és emlék egy szép napról számomra.
Ha jól tudom,olyan 500 h erdős terület ez a román határ mellett.
Nagyokat lehet sétálni,van mikor el is tévedek.Aztán vakarhatom a fejem most merre menjek.Nem GPS az agyam:)
De kitalálok,úgy hogy nincs gond.Szép a környezet nagyon.Pláne most tavasszal.A májusi ébredés... Az a rengeteg virág,ezernyi színben.És milyen finom illatuk van!Nem lehet elmenni onnan,isteni:)
Lehet gyönyörködni a vadakban,róka,nyúl,őz,dám szarvas,vaddisznó.No meg egy marha....ki más mint én:))
Néha sikerül közelröl is látnom egyet.
Ilyenkor úgy eltudok merengeni magamba,lehet gondolkozni filozofálni.Néha megszületik egy vers,vagy egy álom képe.
Hatalmas tervek.Hihetetlen dolgok jutnak eszembe,az már más kérdés,hogy mi marad meg az agyamba:)
Elbűvöl a természet,néha filmbe illő részek vannak.Nehogy egyszer úgy eltévedjek,hogy a banya házánál kössek ki az erdő közepén:)Akkor végem lesz.....vagy neki,ki tudja:)
Egy szónak száz a vége,nagyon szép!!!
Gondolnátok azt,hogy ott sétáltok egy ilyen szép helyen,ahol csak a madár jár??..............madáár???
Biztos,hogy csak az??......nem kedves barátaim,sajnos nem!Mi emberek is ott vagyunk,pedig itt aztán az isten háta mögött nem hittem volna,hogy "civilizáció" nyomaira bukkanok.De sajnos igen!Elmondom miért...
Ahogy sétálok,egy szép kisebb mezőt képzeljetek el az erdőben.....mindenhol virágok.
És a fán....az ágakra rárakva pillantottam meg egy sörös dobozt!Már elég régi lehetett,igen kifakult.Pislogtam mint hal a szatyorban,mondom ide illik! És ahogy mentem,mindenfele láttam.Sajnos nem egy fán,és nem egy helyen!!Igen!!....ilyenek vagyunk mi emberek!:(
Ha mind ezt nem látom nincs ott,akkor azt mondtam volna MESEORSZÁGBAN vagyok!!
Elég szomorító a helyzet ilyen téren,az utakon is félre dobálva ott a szemét.Az erdőkben is,akárhova megy az ember talál!
Bárhol elképzeltem volna,de itt?......a pofámról lesült a bőr!
Pihenni megy az ember,kikapcsolódni is erre mit talál?!!
Hamár szemetelünk,akkor ne dobjuk el!Könyörgöm nektek Kedves Ember Társaim,vigyük haza.Nem szebb a kép ha mind ez nincs ott?
Vagy ha olyan sok szemét van,keress meg és valamit kitalálunk neki.
Mindent meg lehet oldani,csak akarni kell.
Az még okés,hogy én ezt látom...szúrja szemem eléggé.De nem csak én vagyok így ezzel.Pedig olyan könnyen lehet ezért tenni,semmibe nem kerül.Nem fáradunk el,és még a közérzetünk is jobb lesz.
Ne dobjuk el a szemetet......csak ennyit kérnék!Persze sokan vagyunk,de ha már 10 emberböl 3 nem szemetel.....lehet sokat is mondok.Nem akarok senkit megsérteni,vagy megbántani.Ezek tények.Nem megyek messzire én is szemeteltem,a cigis dobozt szó nélkül eldobtam.De aztán rájöttem mekkora hülyeséget csinálok,oly szép természet akkor miért csúfítsam el?
Én kibirom,más is kibírná.Tegyünk ez ellen,én szeretném ha még az unokáim is látnák azt a szépet amit én!!(szemét nélkül)
Gyerünk a természetbe!!:)
Egy életre....
Egyik reggel ahogy ahogy mentem horgászni,láttam egy gerlét a dróton ücsörögni.Eszembe jutott egy régi szép emlékem.Bár borzalmas lett volna ha az egyik kedves szomszédom,Palibácsi nem lép akkor közbe.Udvarunkon,pont a járda mellett van egy szép nagy fenyőfa.Nem is ezzel volt a gond.....hanem a vadgalambok kellő szeretettel pihentek ott meg a fán.A járdát nemgyőztem takarítani,tiszta folt volt.Mikor megláttam ott őket,azonnal elzavartam,de vissza jöttek.Telt múlt az idő,egyre mérgesebb lettem rájuk.Pedig ők nem tehettek semmiröl.Elhatároztam,hogy veszek egy légpuskát......meg is történ.De még akkor is zavartam őket,hátha nemjönnek vissza,de semmi változás.Aztán mikor kint ittam a kávét láttam,hogy ott vannak.Ekkor született meg dühömbe a gondolat,hogy közéjük pirítok a puskával.Így utólag....elég undorító gondolat volt ez,hisz nekik menedék.Ahogy kint voltam és néztem őket,puska nállam volt.Ekkor a szomszédom meglátta,így szólt hozzám:Te Tibi!.....nehogy lelődd azokat a gerléket!!......Hírtelen megtorpantam,és hallgattam tovább a kisöreget.Ahogy mondta mondta a magáét,akkor tudtam meg én fiatal kölök,hogy egy életre választanak párt a galambok.Feleszméltem,hogy ha lelövöm...mi is lesz a párjával?Számára más nem létezik,társnélkül mi emberek sem élhetünk.Nagyon elgondolkoztam ezen!Az a szegény védtelen madár,milyen hűséges és hogy ragaszkodik a szerelme után ha valami történik vele és elveszti élete párját?!És képes hátralévő életét magányba fojtani?Kérdem én....mi emberek letudnánk így élni az életünket??Átéreztem a galamb sorsát,mi lenne velem ha én is így járnék?:(Ekkor fogant meg bennem a gondolat,hogy én is egy életre választok párt!!!Számomra a galamb a hűség jele.És milyen csodás kis madarak.Mekkora a szíve lehet neki?? A puskát gyorsan leraktam,még aznap eladtam.Tanultam ebből eleget,köszönöm is a kisöregnek mind ezt.És azóta ha látok egy galambot magányosan pihenni a dróton,fán.....eszembe jut Palibácsi minden szava.Szép emlék számomra.Sajnos a kisöreg elhunyt,nagyon szerettem!De örök emléket adott,és tanultam tőle!Vigyázzunk egymásra,a természetre állatokra.Maradjon meg az utódainknak,adjuk át amit tudunk!Legyünk emberek!!!