Szofi, csapó egy

Csütörtökön csörrgött a telefonom délután. A kis kijelzőn Kevin neve villogott. Mosolyogva nyomtam le a hívás fogadása gombot. Sokban egyeztek a nézeteink. Alig ismertük egymást, de mintha már ezer éve jóban lettünk volna. Simán lehet belőle barátság. Mert igen is létezik fiú és lány között. Bárki mondhat bármit.

 

-Hallo idegen. Mi újság gazdag tanyán?

 

-Szia! Úgy látom vicces kedvedben találtalk.-hallani lehettet a hangján, hogy mosolyog.- Nagyon nincs erre újság. Csak gondoltam megkérdezem mi a helyzet a nyomor negyedbe. Gondolom megvolt a fotózás.

 

-Igen. És nagyon jól is sikerültek. Jövő hét végén Los Angeles Rngetek pontján nézek veled szemben.

 

-Ohh... Milyen csodás. Gondoltam holnap este egy vacsora mellett az igazi Lizzy Danielsel. De csak ha neked jó.

 

-Persze. Akár hiszed, akár nem, veled beszélgetni igazi felüdülés. Mintha lenne egy bátyám.

 

-Ismerős. Valahogy én is így vagyok ezzel. Na akkor holnap hányra mennyek érted? 8 fele megfelel?

 

-Megnézem a holnapi programjaimat, de szerintem egy vacsora még belefér.-Nevettem el magam.- és hova akar vinni a miller negyed lakója?

 

-Hááát... Mivel anyám azt várja el, hogy puccos helyre vigyelek, ezért a Hell-be gondoltam. Tudod meddig piszkálna, ha lejjebb adnáma randink helyét? De ha gondolod mehetünk máshova is.

 

-Nekem megfelel. Költsd csak rám a vagyonodat. Úgyis régen voltam ott.

 

-Rendben kisasszony.Akkor holnap odadöcögök hozzád a tragacsommal. Szeretnél virágot, amit meg tudsz mutatni Helennek?

 

-Hát még szép... Egy 20 szálas rózs csokrot szertnék...

 

-20 szálat? rendben..jegyzem

 

-Nem ám... Csak hülyülök. Egy szál virág is megteszi.

 

-Rendben. Akkor holnap találkozunk kisasszony.

 

-Várlak. Vágtass el hozzám a paripádon. De fehér legyen ám kis herceg.

 

-Ja, hogy herceg! Ebbe azér lenne beleszólásom. Na de majd holnap vágtatok. Szia!

 

-Szia! Herceg!

 

És megszakadt a vonal. Anyu nem szólhat egy szót se. Uhh...tényleg. El kell lépnem hozzájuk. Gyorsan átöltöztem, mert hát a kinyult melegítőmbe nem lehet oda menni. Ott enne meg helybe. Kiválasztottam egy hosszú, könnyű anyagú szoknyát ami fehér volt, mint a hozzá illő ingem, amin fekete virág minták voltak. Egy Gucci sarut vettem fel mellé, meg egy fekete kis táskát. Lehelletnyi smink és indulás. Amint odaértem, már jött is ki elém. Gondoltam mi lesz az első mondata. Már biztos beszélt Emilyvel. Kétségem se volt.

 

-Jajj kislányom, remélem nagyon izgulsz a Kevinnel való randid miatt. Szerintem azt a fekete kis estélyit vedd fel, ami volt rajtad a Summer 11 divatbemutatón. Abban nagyon szép voltál.

 

-Neked is szia anya. Nem is tudom honnan éreztem, hogy ezzel kezded.

 

-Most beszéltem Emilyvel. Nagyon jól összehoztuk a dolgot. Nem?

 

-Hát persze anya. De ne éljétek bele magatokat az esküvőbe. Csak találkozunk. Majd kiderül.

 

-Nem szeretném, ha nem hívnál fel a randi után.

 

-Jól van. De mi lenne, ha ezt nem a kicsi felhajtón beszélnénk meg. Szívesen innék egy lemon sodat.

 

-Menjünk ki a teraszra. Olyan kellemes az idő.

 

A terasz felé vettük az irányt, közben kiabált Thelmának. Ő volt a főnök a háztartásban. Kiskorom óta velünk van. Nagyon szeretem. Perceken bellül, megjelent hatalmas lépéseivel, ami annyira jellemző volt rá. Nagyon szeretett itt nálunk, vagyis anyáéknál, mindig azzal viccelődött, hogy innen még bombával se tudnák kirobbantani. Anya kiadta az italokra való utasításait, és leültünk az öreg gesztenye fa alá, egy lugas szerű építmány alá. Nyáron nagyon kellemes volt. A fa hatalmas agái védelmet nyújtottak a nap sugarai ellen. Megbeszéltük, hogy akkor jönnek a divatbemutatóra, de nem apával, hanem Emilyvel. Ez az. Akkor dicsekedni akar. Azon se lepődnék meg, ha Emily meg elvinné a tőzsdére, hogy anya meg Kevint lássa munka közben.

 

-Mire beszéltétek meg holnap a randit?

 

-8-ra jön értem, és utána a Hellbe megyünk.

 

-Ó... a Hellbe? Kitünő választás. Nagyon nívós hely.

 

-Igen. Az.

 

-Mit szólnál, ha holnap elmennénk mani-pedikűröshöz, meg fodrászhoz. Tarthatnánk egy csajos napot, és biztos jól néznél ki. Leahnak is szólhatnánk. Nagyon jó lenne. Nem?

 

-Hát végül is...-kezdtem volna

 

-Csak azt ne mond, hogy dolgozol. Most értél haza.

 

-Hát nem dolgozok, csak délelött dolgom van még az irodában. Lory még alá akar velem iratni pár papírt a kövtkező munkámhoz. Cosmo a két hónap múlva megjelenő számának a címlapjához lesz egy fotó sorozat. 

 

-Na, de jó... Már úgyis régen kértek fel a Cosmotól. De attól még a szépségszalon az oké?

 

-Szerintem igen. Indíthatnánk egy ebéddel, ha neked jó. De szerintem fel kellene hívni Leaht, hogy tud-e dadát szerezni holnapra.

 

-Gyorsan befutok, és hívom.-már indult is befelé.

 

Istenem, hogy miért kell ennyire rákészülnöm erre a randira. Mondjuk olyan régen volt csajos napunk. Már nagyon hiányzik, hogy együtt menjünk valahová. Olyan üdítőek ezek a délutánok. Sok hülye dolga van Helennek, de akkor is imádom. MMeg mostb nem is bunkózhatom el, hogy Kevinnel akart összehozni. Lett egy új, nagyon jó barátom. Nem is szabadna elítélnem, hogy barátot akar nekem szerezni, mert csak azt jelentheti, hogy szeret és szeretné ha rendbe lenne az éáletem, de hát eddig csak mellényúlt a dolgoknak. Sajnos nem fogja fel, hogy majd keresek magamnak. Ez az egy a baj. Körülbellül 10perc után jött vissza. Leah tudott másnapra dadát szerezni. Megbeszéltük hol találkozunk, és indultam is haza. Csakis ahhoz volt kedvem, hogy lefeküdjek és idióta játékokat játszak.

 

Ahogy hazaértem meg is valósítottam a dolgot. Miután végigjátszottam pár duddle jump szintet, kimentem az erkélyre rágyújtani. Eléggé hideg volt az idő úgyhogy szorosabbra húztam a köntösömet magamon. Hát persze, hogy ilyenkor szólt a telefonom. Kevin volt az.

 

-Szia Lizbeth! Remélem nem zavarlak. Ugye nem aludtál?

 

-Szia! Dehogy aludtam, éppen kijöttem rágyújtani. Mi a helyzet?

 

-Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem, hogy beszéltél-e anyukáddal? Az enyém teljesen be van zsongva. Alig várja, hogy már haza is érjek a randinkról.

 

-Az még semmi.-mosolyodtam el- Mi holnap egy egésznapos csajbulit tartunk. FFodrász, kozmetikus, manikűrös, pedikűrös, és ahogyan ismerem anyát, a millió egy kisestélyim mellé beválaszt mégegyett, amit holnap feltétlen fel kell vennem este. Pedig már kitalálta mit kell felvennem. Ugyhogy te csak ne szörnyülködj öreg... Én szívom meg.

 

-Jólvan, jólvan...-nevette el magát.-Azért nehogy belehalj egy szépségkúrába. Biztos olyan észveszejtően nagy megpróbáltatás az egésznapos kényeztetés. Este pedig kapsz egy fantasztikus vacsorát, egy fess fiatalembertől. Lehet mesélt róla Helen. Olyan 180 magas, szélesvállú, kék szemű és barna hajú a srác.

 

-Azt hiszem említette a múltkor. Na jól van. Nem panaszkodom. Tényleg jó nap elé nézek. Most leteszem, ha nem baj. Elálmosodtam, ésha most nem fekszem le, kitudja mikor alszok el...

 

-Oké Lizzy! Akkor holnap este.

 

-Jó éjsdzakát!

 

-Nekes is.

 

Másnap úgy ahogy gondoltam, anya meglátott egy kék koktélruhát. Tényleg gyönyörű volt. Vékony pánt tartotta az egészet. a melle részén ki volt rakva gyöngyökkel, ami alatt egy szaténcsík volt.Ez választotta el a szoknyarésztől. Rengeteg anyag volt beledolgozva...olyan volt mint egy hercegnő báli ruhája. Ami megfogott benne minket egyszerre a szoknyarész színe.A világostól a sötétkékig minden kék megtalálható volt benne. Az egész ruha csodás volt egyszerűen.  Egy könnyű szandált képzeltem el hozzá. A nap folyamán eszembe jutott, hogy vasárnap a kivel vacsorázok. Írtam is neki sms-t, hogy merre megyünk. A válasza annyi volt, hogy kényelmes cuccba menjek. Csak egy pikniket tervezett a házának a kertében. Nagyon aranyos ötlet. Aztis írta, hogy értem jön olyan 6fele. Nagyon jó lesz. már előre vártam, de muszáj volt visszatérnem a földre. Anya éppen be akart rontani hozzám a próbaflkébe, mert vagy 10 perce nem jöttem ki. Felpróbáltattak még pár ruhát velem. Már szinte a lakásomnak éreztem a próbafülkét. Másfél órán keresztül próbálgattam. Nem minthe az tartott volna sokáig,m inkább az, hogy anyáék egy csomó ideig elemezték. Persze az az ötlet nem tetszett senkinek, hogy Leah is vegyen fel ruhákat, hogy hamarabb készen legyünk. Volt egy szép nagyestélyi is. A háta mélyen dekoltált volt, elöl egyszerű himzések díszítették a halványkék anyagot. Ebből is fel kellett próbálnom egyett, mert Leahnak tetszet, ezért mikor nem figyeltek, megkértem az eladót, ogy holnapig tegyenek bellöle kettőt félre. Biztos lesz olyan alkalom, ahova fel lehet venni. Mire véget ért a csajos nap egy kicsit elfáradtam. 6órára értem haza, ezért még óvatosan bóbiskoltam egy órát. Utána lezuhanyoztas, és már csak a ruha maradt. Nem akartam felvenni háromnegyed nyolc elött. Véletlenülis képes lennék bekoszolni. 

 

8óra. Ahogy elütötte az óra az egészet, már szólt is a csengőm. Ahogy kinyitottam az ajtót, tátva maradt a szám. Kevin tényleg fehér lóval érkezett, csak egy hintóba befogva, a kezében meg egy 20 szálas rózsacsokor díszelgett.

 

-De Kevin! ATudtad, hogy csak viccelődtem!

 

-Igen. De annyira tetszett az ötlet, hogy hintóval jöjjek. Meghát te vagy az első barátom Los Angelesben. A régi haverok nem olyanok mint régen.-mosolyodott el.- még mindig neheztelnek rám, hogy elmentem 10 évre. Azóta nem is léptem az államok területére.-szomorúságot láttam a szemeiben. De erre is fény derül majd.csak várnom kell. Hirtelen témát váltott.- De menjünk nehogy elaludjon a kocsis.

 

-rendben, csak vízbe teszem a virágot. Meg hozom a kabátom.

 

-Siess.

 

Mire kiértem kevin a kocsi mellett várt, és felsegített. Egy szál rózsa volt az ülésen.

 

-Ennyi mindent nem szoktak adni egy barátnak. Nem tudtad?

 

-De tudtam. Csakhát olyan jó ötlet volt.-mosolygott le rám.- Na mindegy, inkább beszélgessünk másról. Mióta nincs barátod.

 

-Fél éve. De Jack nem volt az igazi. Bár mot szerintem megtaláltam...ú

 

-Jajj... ez hízelgő.-vágta a grimaszokat.

 

-Te lökött. Nem te vagy. Az első találkozásunk elsummantása miatt, ugyehát a lányoknak baba járt. És ott találkoztam vele a bbarbie babák között. Nagyon romantikus volt. és cseréltünk számot. Most vasárnap találkozunk.

 

-Te Úristen szóval vakrandinak is lehet mondani.-szörnyülködött. Mondjuk igaza van. Azt se tudom ki ő, de érzem, hogy kell enkem. Olyan fura. De hát mi mást várnáak tőlem.- De honnan tudod, hogy ő az igazi?

 

-Nem tudom, csak jó hangzott. Még a hangja is olyan volt, mint amilyennek elképzeltem amikor megláttam. Olyan húúú de jól néz ki az egész ember.

 

-Azért jelentkezz le nálam randi után, nehogy bajod legyen.

 

-Nem hiszem, hogy gond lehet vele. Amikor találkoztunk az unokahugának vett babát, ő most kómában van. Nagyon kedves embernek néztem. ÍDe lejelentkezek. Ha nem akkor elraboltak... Jó?-poénkodtam el a dolgot.

 

Egész vacsor alatt csak beszélgettünk. Mesélt a volt barátnőiről, a munkájáról, és a jövő képéről. Most inkbb csendes hallgató voltam. Majd nekem is lesz alkalmam mesélni. Nem sűrűn ilyen közlékenyek a férfiak.

 

NAgyon jól éreztem magam vele. Megegyeztünk ha pontosan egy év múlva ilyenkor nem lesz senkink, elvesz feleségül. Akármi lesz addig.

 

Mikor hazaértem vagy egy tucatnyi üzenet várt anyától. Úgy beszéltük meg Kevinnel, hogy még egy randit beiktatunk, hogy ne anyáék ne szólhassanak. Felhívtam Helent. Elmondtam neki, hogy sokat beszélgettünk, a virágot, a kocsit. Szinte átfolyt a telefonon. Gondolom rögtön hívja Emilyt, ahogy letettük. Ennyi öröme legyen meg. Úgyse jött még be egy terfve se hogy megházasítson.

 

Vasárnap még felhívtam Kevint a randim elött. Komolyan mondom, valamikor jobb mint a barátnőim egyybe. Ahhoz képest hogy férfi, nagyon jó dolgokról lehet róla beszélgetni.

 

-Szia Nick!-adtam neki két puszit.-de jó, hogy látlak. ÍMár vártam a randinkat, ha annak nevezhetem.

 

-Nyugodtan.-mosolygott.-Mehetünk?

 

-Persze.

 

Egy órával később egy kis kertvárosban szálltunk ki. Nick behívott a házba, hogy kivigyük a szükséges dolgokat a piknikhez. Gondoltam még dobok egy sms-t Kevinnek, hogy minden rendbe. Amint elkezdtem írni egy ütést éreztem a tarkómon, és elsötétült a világ.

 

Lassan pislogni kezdtem. A vakító fehér fénx zavarta a szemem, de hallottam , hogy valaki nekem szl, ezért megeröltettem magam. Amint kitisztult a látásom Kevinnel találtam szemben magam. Egy kórházi szobába voltam. Nem értettem semmit az égegyatta világon. Millióegy kérdésem lett volna , de a szám annyira kiszáradt, hogy beszélni se tudtam. Észrevette és megitatott. 

 

-Mi törént?-kérdeztem nagyon halkan. Inkább csxak suttogtam. Megpróbáltam egy kicsit helyezkedni az ágyon, de éles fájdalmat éreztem a lábam között. Annyira, hogy kifolytak a könnyeim. Kevin abban a pillanatban hozzám ugrott és megfogta a kezem. Azt mondta, hogy most pihenjek egy kicsit, és majd elmesél mindent. El se tudtam képzelni, hogy mi történt velem, hiszen egy sms-tkezdtem el írni Kevinnek. MOst meg egy korházban vagyok. Mi történhetett? És hol van Nick? Miért nem emlékszek a piknikre? Vagy nem is ettünk? 

 

Annyira kifárasztott még a gondolkodás is, hogy újra elaludtam. Nem tudom milyen nap volt, vagy hány óra eggyáltalán, de sikerült megint elaludnom.

 

Egy éve történt. El se hiszem, hogy olyan régen volt már. Most itt állok a gyönyörűen feldíszített templomban, és várom, hogy felcsendüljön a nászinduló jól megszokott dallama. Az orchidea kellemes illata lengi be a teret míg várok, és várok. Ez életem légszebb napja, és nem is gondolnátok, milyen megpróbáltatások során jutottunk el idáig az én drága Kevinemmel. Most, ahogyan nézem a vaskos templomajtót, pont olyan öregnek érzem, a szerelmemet, ez iránt, a csodálatos ember iránt. Tavaly májusban kezdődött az egész. Anyámék kerti grill partit rendeztek, a 27. házassági évforulójuk alkalmából.

 

-Lizzy!-kiabállt ki Hhelen, az anyukám a házból.-Valakit feltétlenül be kell mutatnom neked!

 

Uhh csak azt ne… gondoltam magamba, és odahívtam magamhoz a kis unokahugaimat, Josiet és Clarat. Elég volt annyit mondanom, hogy seb terv. Rengeteg tervünk, volt, anyu újabb és újabb vőjelöltjének a lekoptatására. Felett szándéka volt, hogy bármi áron de férjhez ad 30 éves koromig. Pedig nekem jó volt így, mármint egyedül. Nem kellett elszámolnom a tetteimért, satöbbi, satöbbi. A szingli modellek életét éltem, akik nem törődtek sok mindennel. És most tessék. Megint itt egy család barátja gyerek, és vele kellene bájolognom.  Eért találtuk ki a különféle terfveket. Clareék egy új egyedi ruháért a babájuknak, és persze néha egy új barbieért, mindenre hajlandóak voltak.

 

Ekkor megjelenet anyám az új gyönyörűséges emberével. Égnek álló vörös haj ragatódta meg először a szemem. De viszont a teste magáért beszélt. Kigyúrt felsőtest, impozáns ruhák.  Az eddigi karótnyelt szerencsétlenekhez képest, egész jól állt a napbarnított bőréhez a fehér ing és a fehér hosszú lenvászon nadrág. 

 

-Ő itt Kevin!-Mondta anyám a 32 fogas vigyorával, amit én úgy utállok.-Petersonek csemetéje. Egész eddig Angliába élt, és most költözött haza. Beszélgessetek egy kicsit.

 

-LIZYYYY!-elindult a tervJ-Segíííts! Nagyon fáj!-kiabált Josie

 

-Bocxsánat. Engem hív… Majd beszélgetünk!-Ezt már nem igazán hallották, mert futottam a gyerekek felé. Még hallottam, anyám hangját, amint nyugtatja Kevint, hogy tuti találkozni fogunk még. Szegény srác. De nekem akkor se kell, anyuci kisfia típusú srác. Na jó lehet nem is olyan, de ha mégis? Akkor el kell viselnem az udvarlását. Ismeem a fajtájukat. Egyszer belementem egy találkozásba, még régebben. A Thomas gyerekkel.Nem lehet majd lekoptatni9 őket, mert anyu adja alájuk a lovat, mert persze ez lesz a téma a barátnői között. Lehetetlen vállalkozás egy ilyen emberrel kapcsolatot tartani. Jó, nem mondom Leah-nak bejött. Ő a nővérem. Vagyis ikrek vagyunk. Ő a Meckensie csemetét kapta. Előbb behódolt Helennek, mint én. Nem mintha én tervezném, hjogyx elfogadom az ő választasát. Majd én találok mnagamnak szőke herceget. nem fog sokáig tartani már. Remélem.

 

-Mi történt ? Hol ütötted meg magad?

 

-Itt.-mutatott a térdére.

 

-hát igen.-Úgy csináltam, mintha lenne ott valami.-Ezt gyorsan le kell fertőtlenítenünk.  Menjünk be anyához.

 

-És ennyi.-vigyorogtak a lányok, mikor beértünk as házba.

 

Leah persze hallotta.,

 

-Megint egy új sógi jelölt?-kérdezte nagy sohajjal kísérve.

 

-Gondoltam, hogy nem mostanában adja föl. Maximum, ha bevonulnék eg.y zárdába. De lehet oda is küldené utánam, a jelölteket. Szerinted megharagudna, ha azt mondanám, hogy reggel lesz egy fotózásom, és korán kelek?

 

-Szerintem ne. Csak majd akkor lesz botrány, ha nem tudsz képet mu…

 

-Megvan!-Mondtam. Mindha a lámpa is megjelent volna a fejem fölött.- Majd azt mondom, hogy lesz tényleg fotózásom, mert a héten amik készültek hajnalba rólam képek, tönkrementek, újra kell venni az egészet, és holnap reggel 5kor. Szerinted?

 

-Szerintem tényleg nem lehetünk testvérek. Ilyen eszembe se jutott volna, mégha ütnének sem. Ha nem lennén egyformák, tényleg kételkednék.

 

-Hát akkor biztos az az egész fantázia készlet, enyém lett Muti hasába.

 

-Köszi édes. Akkor hogyan menne a lakberendező cégem. De ezen kár veszekedni. Menj és mond ,meg anyának mi  a helyzet.

 

-Rendben. A lányokért meg holnap ott leszek, és viszem őket Janehez.  Meg szerintem beugrunk a plázába babákért

 

-Kenő baba ruhával? Cseles.

 

-Na megyek tényleg. 9-re ott vagyok!

 

Elindultam megkeresni anyánkat. Nagyon nem fog neki tetszeni, tudtam. De nem bírnám, ki Kevin társaságát. Az lehetetlen lenne. Ó, már látom is.

 

-Kislányom!-szólt a dédink.

 

-Mondjad!

 

-Ugye nem akarsz lelépni az a fiú miatt?

 

-De. Azért megyek anyuhoz. De neked nem kellene mindent észrevenned. Vagy érzed már az ilyet is a vén csontjaidba, mondjad?

 

-Ne szemtelenkedj, mert elmondalak!-mosolygott rám bölcs barna szemeivel.

 

-Úgyse tennél ilyet. Túlságosan szeretsz. Nem? De tényleg megyek! Szia!

 

-Szia aranyom!

 

Éppen odaértem anyuhoz, amikor észre vettem, hogy Kevin is ott van. Tuti rólam beszélgettek.Ez 1000%. Hát persze. Az első szó, ami megcsapta a fülem a nevem volt. De viszont muszáj volt odamennem, mert különben a nap hátralevő részében kerülgethetném azt az embert. Ugyhogy...

 

-Sajnálom anya, de mennem kell. Most hívtak, hogy tönkre mentek a szerdai fotók, és holnap reggel újra neg kell csinálni őket. 6-kor már fotózunk, ugyhogy fél 5kor kelek. Majd beszélünjk valamikor.

 

-Jajj de kár. Pedig Kevin szívesen elbeszélgetett volna veled.

 

-Nagyon kár. Tényleg.-Vágtam egy eröltetett szomorú fejet, amire Kevin felhúzta a szemöldökét. Szerintem rájött a cselre. VVagy csak alapból gyökér.- Hát majd esetleg...ööö... máskor... Na tényleg megyek, mert holnap megijed tőlem a sminkes,m ha nem alszom ki magam.

 

-Jól van. Majd összehozunk egy ebédet Petersonékkal és akkor megismerhetitek eymást.

 

-Milyen remek ötlet!-megint egy erőltettet fej.-Na sziasztok.

 

Körübellül 20 perc múlva leparkoltam a kis házám elött.Egy társasházba laktam. Alapjába nem nagy ház, de tartozik,hozzá egy emelet, és egy kis tetőtér, amit egy oázissá alakítattam át. Hatalmas ablakokra cseréltettem, a kicsi tetőtériek helyett. Nem is gondolnátok milyen meghitt az egész.Szívesen töltöm itt az időmet olvasással, vagy egy kis borozgatással. Aztán az emeleti részen van a szobám, egy fürdő meg egy gardrób. Mondjuk a szobám meg a gardrób egybe van nyitva és egy boltív van köztük. Lassan a ruháim már kijönnek maguktól a nem is olyan kicsi helységből, mert annyi van. Nem akarom szépíteni, de keresett modell vagyok és szeretnek velem dolgozni. Rengeteg ruhát kapok a tervezőktől, csakhogy viseljem őket. Elég ha egyszer veszem fel őket, csak az a lényeg viseljem. Hát enniyt a nagy gardróbomról. A szobám már nem olyan nagy. Nem nagyon használom, csak éjjel. Itt nincs annyi személyes holmim. Hatalmas képekkel próbáltam feldobni, amik a tájat ábrázolják. A kedvencem, egy vihar kellős közepén készült. Egy hatralmas villám vág be rajta a puszta közepébe. Megkapó fénykép.Imádom a viharokat. Olyan, nem is tudom. Egyszerűen SZépek. De ennyit a képeimről, meg a a viharokról. Az alsó szinten van egy kisebb vendégszoba, egy nappali, egy konyha és egy fürdő. A nappali az oázis után a legjobb dolog a házba. Na jó. Lehhet a gardrób megelőzi. Keleties hangulat uralkodik benn. A barátnőimmel rengeteg időt töltünk itt. Nagyon kényelmes a rengeteg párnájával, muszlin anyaghalmazokkal. A konyhából nyílik egy tersz, meg egy kis kert. Az egész füvesítve van és gyümölcsfákat nevelgetek benne. Egyszóval az egész házam, othonos, és kényelmes. Bármilyen lánynak az álma lehetne. Leahval mindíg ilyebről álmodoztunk. Nem beszélve a kis unokahúgaimról. Az ezeregyéjszaka meséi a kedvenceik, a nappalim miatt. Eljátszák sokszor, hogy arab hercegnők, és várják a herceget. Elmentem letusolni, és a Dr. Csont hatodik évadjáak szenteltem 4 kerek órámat. Nagyon jó sorozat. Egyszerűen imádom az ilyen filmeket, ami ellentétben áll a romantikus hajlamommal. Körülbellül 2 órakor el is aludtam.

 

Reggel 7:30kor csörgött az óra. Hajatmostam, mert plázázni is terveztem. Vennem kellett úgyis az új ruhámhoz valami ékszert. Az ilyen boltokba mondjuk veszélyes bemenni a csajokkal. Félő, hogy nem lehet elszakítani őket. Fél kilenc fele akartam indulni. Kiválasztottam egy fehér sortot, égy rózsaszín felsővel, és egy fekete sarut. Felkaptam a kistáskámat. Még végig gondoltam. Telefon, iratok, bankkártya, cigi. Mehetünk is. Aztán mikor beültem a kis kocsimba eszembe jutott, hogy felhívom Janet.

 

-Szia szívem!Ma mennyi időd lesz rám és két gézengúzra?

 

-Hello Lizbeth. Megint egy új paijelölt? Rátok bármikor van időm.

 

-Jaja. Anyám egyik barátnőjének a fia. Megint. Angliában élt eddig és most jött haza. Majd egyik este összeülünik, aztán elmesélem a paramétereit. Még arra szeretnélek megkérni, hogy skiccelj fel pár estélyi, meg strandruhát, a babáknak.

 

-Jólvan. Majd ha ideértek megbeszéljük. Megpróbálom összehozni a rjazokat.

 

-Köszönöm. Drága vagy. Na majd megyünk. Olyan 11-12 fele odaérünk. Kimehetnénk ebédelni együtt a lányokkal. És én fizetek!

 

-Na jólvan. Nem veszekszek. Akkor nem megyek ki kajálni. Megvárlak titeket.

 

-Okés. NA sya.

 

-Szia édes.

 

Beindítottam a kis kocsimat, és szántottam is az utat. Leahék egy távolabbi városrészben élnek, körübellül 25-30 percre. Amint odaértem már loholtak is ki Claraék.Leah csak kiintegetett. Lesz egy nyugis napja. Tudta, hogy ilyenkor soha nem hozom őket haza korán.

 

-Sziasztok hölgyek. Ismertetném a mai programot. Reggeliztetek?

 

-Igen.-daloták kórusba.- Anya azt mondta muszáj.

 

-Igaza is van. Akkor úgy lesz, hogy elmegyünk a plázába, bedobunk a Mekibe valmit, mert én rossz kislány voltam és nem reggeliztem.-Hát igen. Nem nagyon kellett azzal foglakoznom, hohgy mot eszek, és mennyit.-Aztán elmegyünk nézünk babákat. Nekem kell vennem az új estélyimhez valami szép nykalánco..

 

-Juhéé!-hangzott a nsagy helyeslés hátulról.

 

-Jólvan na. Csak ne kiabáljatok.-mosolygtam rajtuk.-akkor nézünk valami szép hercegnős, pillangós nyakláncot nektek is.

 

-Jók leszünk. Ígérjük.

 

-Ez a beszéd. Naszóval a nyakláncnál tartottam. Utzána elmegyünk Janehez, és eszünk vele valami ebéd szeűséget. Sok zöldséggel, mert azt tudom szeretitek.

 

-Fúúúj.-váltotta  ki ez a mondatom az egységes tiltakozást.

 

-Esetleg valami édességgel. Például fagyival zárjuk a lakománkat. Aztán elmegyünk  boltba, és megmutatja Jane, hogy milyen estélyiket és strandruhákat tervezett a barbieknak. És irány haza, ha nem találunk ki valami jót.

 

-Nem lehetne hozzád menni utána, és megnéznbi egy mesét? Már kapható dvd-n az új hercegnős film.

 

-Megbeszéltük. Akkor viszont el ne felejtsünk benézni egy könyvesboltba. Ott vannak dvd-k. Megfelel a napi program bogárkák.

 

-Nagyon is. Főleg a dvd része.-csicseregte Josie.

 

Nagy nehezen átverekedtük magunkat a forgalmon a plázáig. Amint odaértünk megrohamozták a csajok a Mekit.

 

-Mit szeretnétek enni? Hamburger jó lesz? Vagy nagyon éhesek vagytok?

 

-Ha ide jövünk mindig nagyon éhesek vagyunk.-mondta kuncogva Clara.

 

-Hát akkor Happy Meal-ra szavazok. Az jó. nem?

 

-Igen. Jó lesz.

 

Odasétáltunk a péntárhoz, és kértem három menüt. Biztos nem néztek hülyének, hogy én is azt eszek. Na mindegy. Ez nem lényeg. Ilyenekkel nem foglalkozok. 

 

Miközbe ettünk, a kutyájukról szoló történeteket mesélték, immár ezredszer. Fő a változatosság.

 

Miután megvettük a nyakláncot nekem, meg a csajoknak, elindultunk babákat nézni. Most fekete hajút szerettek volna. Olyat, aminek, olyanhosszú a haja, hogy meg lepet csinálni egy nagy fonatba.Nem mintha nem lenne ilyenük is... Amint befordultunk a GamesDay játékboltba a babák sorába, megláttam őt. A szőke hercegem. És tényleg szőke volt. Magas, napbarnított szőke. Egy babákkal teli sorban, egy babát fogva. És megszólított.

 

-Bocsánat. Szeretném kikérni a lányaid véleményét a babákkal kapcsolatba. Az unokahúgomnak lesz, és körülbellül ennyi idős.

 

-Szia! Szívesen segítünk, de ők nem a lányaim. A nagynénjük vagyok. De szerintem ha engem kérdezel, tuti a barna bőrűt vinném. Nemrég dobták piacra. Nagyon nagy újdonsőg lenne neki. Persze ha még nem tett szert rá.

 

-Biztos hogy nem. Tudod nem szeretnélek untatni vele, de kómában van már fél éve.

 

-Nagyon sajnálom... Tudod mit? Biztos nagyobb lenne majd az öröm, amikor felébred, ha egy egyedi Jane Dennis ruhát viselne a baba. Tudod a barátnőm, és neked is csinál egyett ha gondolod. Most odamegyünk mi is. Nem tartasz velünk?

 

-Nagyon kedves vagy, de most nem mehetek. Nem adnád meg a számodat? Majd megbseszélhetünk egy időpontot, mert szívesen fogadnám a ruhát. Biztos örülne neki Trudy.

 

-Rendben.-leírtam a számom egy papírra és odaadtam neki. Mire körbenéztem a lányok után, már el is tünt. Na mindegy. Gondoltam. Úgyis megvan neki a számom.

 

Lssan odaértünk Janehez, aki már kint várt minket a butik elött.

 

-Sziasztok hölgyeim. Megint ki kellett húzni a csávából a mi Lizzynket?

 

-Ühüm. Azt játszottuk hogy lesérültem. Ás fáááj.-Mondta is kapásból Josie.

 

-Na akkor megint ügyesek voltatok. Mit gondoltok egy gyros jó ebédre?

 

-Hmmm... nem kellene... inkább üljünk be itt a sarkon a Heel-be. Ott finom a kaja, és normálisat kellenne enniük. Leah a végén megöl.

 

-Rendben.-mondta Jane.-De mit gondolsz, ott adnak fagyit? mondjuk mindegy a csajszik úyse szeretik...

 

-Miiii?-Kérdezte clara.-Ki mondott neked ilyet? Az biztos buta ember volt.

 

-Hát lehet hogy nem rólatok beszélt. De menjünk mert nem végzünk. Fél háromra jön egy kuncsaft.

 

-Na hajrá.

 

Mikor megebédeltünk és visszatértünk a szalonba 2 gyönyörű ruha várt ránk és egy halom terv. Jane délelötti vendége áttetette az időpontot és ideje annyi volt, mint a tenger. Csinált barackszín szaténból egy nagyestélyit, amin gyöngyberakás volt, és egy lenge strandruhát, tarka selyemből. Komolyan gyönyörűek voltak. Lehet a barack estélyit megcsináltatom nagyba.

 

A lányok fél órát válogattak a tervrajzok között, mire kiválasztottak 4ruhát. Szerencsétlenségemre tervezett hozzájuk cipőt is. Igaz nincs cipőkészítő ismerősöm, de mivel ez Los Angeles, minden van. Tudtam, hogy van egy bolt, ami tele van baba kiegészítőkkel. Biztos találunk valami szép cipőt a ruhákhoz.

 

Oda is benéztünk a nap folyamán. Mind a hat ruha cipőre talált. Kemény 1000$-ba került a ruha meg a cipő. Igaz a barátnőm Jane, de mégis drága az ideje, ugyhogy ruhánkén 100$kap. A cipőknek meg borsos ára volt. Egyedi tervezések azok is.

 

Megbeszéltük Jeannel, hogy hétvégén csinálunk egy csaj bulit, Leahval, Monaval és mi kettőnkkel.

 

Gyorsan tellt a hét. Pénteken kitalálltam, hogy szendvicseket fogok csinálni, most holnapra. Álltalába fagyit eszünk, beszélgetünk, és romantikus filmeket nézünk.

 

Elmentem bevásárolni, és miközbe hezitáltam, csörrgött a telefonom.

 

-Szia, Nick vagyok. A játékboltba találkoztunk, és mondtam, hogy felhívlak.

 

-Ő szia! Amúgy én meg Elizabeth vagyok. De mindenki csak Lizzynek hív, vagy Lizbethnek.

 

-Oké. Ha nem veszed tolakodásnak meghívnálak jövő héten vasárnap egy italra. Persze tényleg csak akkor, ha nem baj.

 

-dehogy baj. Köszönöm a meghívást, de nem lenne baj, ha két hét múlva találkoznánk? Jövő héten családi ebédre megyek, és nem hiszem, hogy lenne energiám estére.

 

-Persze. Nem gond.-igaz egy kicsit feszült lett a hangja..Akkor jövő héten felhívlak majd.

 

-Rendben. És köszi.

 

-Ugyan! Nincs mit! Szia

 

-Szia!

 

Uhh... A franc esne Kevinbe. Miatta kell elmennem anyáékhoz. De...Kimegyek majd vele sétálni a kertbe és elmagyarázom a helyzetet. Csak nem fut egyszerre anyuci szoknyájához, és panaszkodik. Helen megölne enegem.

 

Gyorsan megvettem mindent, és vártam a holnapot, hogy megbeszélhessem a lányokkal.

 

Szombat délután már megjelent ÍLeah, hogy segítsen nekem a szendvicsekben. Neki elmeséltem Nickkel való randimat.

 

-Végre egy aranyos faszi. Gondolom már alig várod, hogy találkozzatok. Kár, hogy vasárnap lesz a csalédi ebéd. De mostmár nem mentheted ki magad.

 

-Tudom. Azért fogom evés után elhívni sétálni Kevint, hogy megértessem vele a helyzetet. Talán segítőkész lesz, és visszaköltözik Angliába...

 

-De gonosz vagy Lizzy. Nem is olyan vészes ám a srác. Beszélgettem vele , és nagyon művelt. És szereti a gyerekeket.

 

-Jól van hugi. Neked tudom, hogy ez a legfontosabb, de attól függetlenül, hogy imádom az ikreket, nem ez a mérvadó nálam. Ne csinálj úgy mintha nem tudnád.

 

-Jól van na. Csak megígértem anyának, hogy beszélek veled Kevin érdekében. Nem tudok neki hazudni. BNem mint te, meg a kicsik. 

 

-Jajj  a jókislány. MAjdnem el is felejtettem, hgogy vcsak kívülről hasonlítunk.-mondtgam kuncogva.

 

-csak? ezt azért nem mondtam volna.Amikor tőlem akarna autogrammot kérn...

 

Be se tudta fejezni, mert éppen csöngettek. Megérkezett Jane és Mona. Mona fényképész volt egy Tropic nevű cégnél. Még akkorról ismertük egymást, ammikor kezdő voltam a szakmában. Nagyon kedves volt velem. Jóba vagyunk azóta is, és megpróbáljuk elintézni, hogy minél többet dolgozhassunk együtt. Úgy gondolja, hogy azért lehet velem könnyen dolgozni, mert nem felejtettem el honnan jöttem. Ez előfordulhat. Csak az a baj, hogy nagyon hirtelen természetű vagyok, és a megfelelő személyekkel makacs. Például anyával. Nagyon rondán oda tudok neki szólni néha. De hát ez van. Amúgy leah is hasonló természetű. Nagyon szelíd, de tud kemény iy lenni, bár csak a munkájába, amúgy mindenkinek fejet hajt mindenbe. Sokszor csodállom, hogy olyan jól megy a cége. Nem is gondolná az ember, hogy a kisvárosi családanya, néha-néha átváltozik berélyes üzletasszonnyá. Az otthoni barátnői mind sznobok. Az összes anya barátnőjének lánya. Sokszor néznek rám furán, mert nem kapok el egy tökéletesnek látszó csemetét. Nem értik meg, hogy nem az én világom. íNem tudnám Helen árnyékába leélni az egész életem. Nem ilyenre vágyom. Szabad akarok lenni. Távol anya elvbárásaitól, és férjjelöltjeitől. Lehet nagy kérés, így hogy szinte ezen kívül mindenem megvan. De hát álmodozniu szabad, és kell is, hogy túléljük a nehezebb napokat az életben. 

 

De ott tartottunk, hogy megjöttek a lányok.

 

-Hello lányok! Ma szendvics lesz a menü. Már ha nem baj.

 

-Sziasztok!- közbe megjelent Leah is.- Mindegy. Az a lényeg kaja legyen. Nem tudtm kimenni ebédelni,és egyszerre idejöttem a butikból, mert még hatra volt vendég. Elég izléstelen dolgokat akart. Nem is értem a mai nőket. Azzal rontják el a dolgot, hogy azt hiszik, hogy a kifutón látott ruhák, megteszik hétköznapi viseletre is. Kiakasztó. Komolyan mondom.

 

-És veled mi újság Mona? Kiakasztó modellek? 

 

-Áhh... Csak a szokásos 16 éves lányok, akik azt hiszik, hogy készül róluk portfólió, mert apuciék kifizetik, övék a világ. Nem is értem hol vannak a normális lányok manapság.

 

-Rendben. Akkor semmi új senkinél.

 

-Köszi.-szólt közbe LLeah.- Engem már meg se kérdezel?

 

-De hát megbeszéltünk mindent.

 

-De a lányok nem voltak itt.

 

-jÓ.-mondtam durcásan.-Veled mi a helyzet?

 

-Köszönöm kedves kérdésed. HARMADIK VILÁGHÁBORÚÚÚÚ. Jensent nem nagyon érdekli mi van velünk, mert valami nagy üzletet csinálnak. Persze nekem az a dolgom, hogy mint valami jó kislány örüljek, hogy 10kor hazaesik. Tudom, hogy szeret. De akkor is.

 

-Hát igen. A férjes asszonyok nagy gondjai.-sóhajtott Jane- És mi van veled Lizzy. Azt ígérted mesélsz.

 

-Ja... igen. Helen újabb udvarlót küldött rám, találkoztam álmaim hercegével, és két hét múlva randizunk. Kb ennyi.

 

-Akinek bejött az élet.-morglódott MOna.

 

-Jajj te! Nem nekem van 2éve boldog párkapcsolatom, egy Adonisszal. Ja, meg még gyűrű is van az újjadon. Nekem ne morogj itt édés.

 

-Igaz. De olyan jó volt mondani.-nevette el magát.

 

Körübellül egy órát beszélgettünk, a szokásos értelmetlen dolgokról, majd megnéztünk egy abszolúte bőgös filmet. El se tudnám képzelni nélkülük az életem. Attól még, hogy lehetetlen dolgok vannak benne, az ember másfél órára abba a környezetbe érezheti magát. És ez olyan jó. Meg persze tinédzseres. De akkor is olyan jó. Naggyából, olyan fél óra múlva elindultak haza a csajok. Jó este volt. Mint az összes ilyen estén.

 

Nagyon gyorsan eljött a családi ebéd ideje. Próbáltam minél lassabban odaérni. körülbellül a fél órés utból, majdnem egy órás  út lett. Elnéztem a házakat, amiket soha nem szoktam. Gyönyörűúen parkosított kertek, játszóterek, nagy parkok. Minden, ami egy kisvárosi környezethez kell. Sajnos muszáj volt gyorsabbiramot diktálnom, mert Helen tuti megölt volna, ha még többet kések. Nem lehetett tovább halasztai. Azon vettem észre magam, hogy már az ajtóba álltam. Egy utolsó levegő, és...

 

-Megjöttem anya! Sajnos rossz utat választottam. A város felé jöttem, és sikerült dugóüba keverednem. Sajnálom!

 

-Szia kicsim! Gondolom mennyire sajnálod. De ezt majd később megbeszéljük. Ne gondold, hogy ennyibe marad! Emily! Megjött az én bogárkám.-Hmm... gyors hangulatváltozás... mosolyodtam el magamba. Ez Helen.-Biztos régen láttad már!

 

-Kedvesem! Hát tényleg nagyon régen láttam. A partyn csak futólag. Hallottam, hogy közbe jött egx fotózás. Jólsikerültek a képek? És hogy tetszett az én Kevinem?-Témánál vvagyunk. Most áradoznom kellene a kicsi fiáról. De hallgassunk meg a szónoklat végét.- Igaz egy hülye fogadásból be kellett festetnie a haját, és nem akarta leszivattatni. Most már újra a saját hajszíne van. És normálisan le is vágatta. Igaz, még nőnie kell, hogy ugyan olyan legyen, mint régen. De legálabb nem vörös.

 

Mivan? Akkor nem is olyan gyökér feje van. Uhh... megjelent az ajtóba. Majdnem olyan jól nézett ki, mint Nick. Most világoskék szerkóba volt. Jól tudhatja, hogy mi áll jól neki ezek szerint. Na de essünk túl a kínos ebéden, ahol mindegyikünk erényeit fogják fényezni a szüleink. Aranyos lesz.

 

Mikor befejeztük az ebédet, nem is kellett kihívnom. Ő maga hívott ki. Hát ennyivel kevesebb dolgom van. Nem mintha nem ez lett volna a legkönnyebb része az egésznek. Ha debil akkor órákba tellik mire elmagyarázom az egészet, és lekoptatom. Na de majd kiderül. Ne fussunk ennyire előre.

 

Anyuék majdnem elkezdtek ugrálni az örömükben, hogy elmegyünk sétálni. Komolyan mondom, nem hiszem el. Csendben sétáltunk egy darabig.

 

-Meg kell mondanom,-kezdte Kevin- nagyon kínos volt az egész. Gondolom neked is.

 

-Hát igen. Azért is késtem, mert húztam az időt. Nagyon mérges volt Helen?

 

-Ha az is volt, akkor sem mutatta. Nem nagyon mutatja ki az érzelmeit.

 

-Rendes emeber ám! És én nagyon szeretem. Csak túlzásba visz sokmindent. Például a férjkeresést.És épp erről akartam beszélni veled, mert ki akartam jönni én is. Ha nem hívtál volna, én szóltam volna.-mosolyogtam fel rá. Kár volt. Mikor anya bemutatott minket egymásnak, meg se néztem jól. Gyönyörű kék szemei vannak.

 

-Erről akartam én is beszélni. Kezded vagy kezdjem?

 

-Mondhatod, ha akarod.

 

-Szóval. Nagyon kényes dolog ez nekem, mert anyámnak nagyon fontos. De utállom az ilyen dolgait én is, mint te Helenét. Nem szertném megbántani se őt se édesanyádat. De nem tudom, hogyan csinálhatnánk.

 

-Hmm... egész más vagy, mint gondoltam. Eddig anyám olyanokat akart rám sózni, akik nem éppen az eszükért szeretnek, hanem a testükért, meg a pénzükért. Nem bírnak lekopni, mert elhiszik anyu hülyeségét, hogy szépeket mondtam róluk.

 

-Ezért már az elején nem akarod megismerni az embereket, és az unokahúgaid segítenek ebben. Jól gondolom?

 

-Hát észre vetted?-nevettem el magam.- Akkor te nem olyan vagy, mint a többi buta paraszt. Rengeteg tervünk van. Most éppen  a seb terv volt életben. De komolyan mondom, hogy eddig tényleg idiótákat szerzett anyu. Leah-nak mondjuk bejött ez a kerítés dolog. Boldog házasságban él. Én jobban szeretek még bulizni egy kicsit. Úgyis már hamarossan nem leszek olyan keresett modell. Az öregedés, meg minden. Képeket még csak csak csinálnak. De kifutóról 5év múlva nem is álmodok. Aztán ki tudja.

 

-Teljesen igazad van. Amúgy a kerítésre visszatérve. Nekem ez volt az első, mert ugye Angliában laktam. De elég jól jártam.-Mosolygott le rám.

 

-Ó. Köszönöm, de most akarom tisztázni, hogy tudom, hogy nem vagy debil, de nem szeretnék anyám által elrendezett kapcsolatban élni. Még bennem van a dac. Ez az egyik rossz tulajdonságom.

 

-Nyugi. Nem akarlak letámadni. Csak annyit megtehetnénk értük például, hogy találkozunk párszor. Nem vagy elviselhetetlen, és gondolom én se. Mondjuk lehetnénk... haverok. Rendben?

 

-Ez így korrekt. És örülök, hogy ilyen értelmessen meg tudtuk beszélni.

 

-Voltaképpen felnőttek vagyunk, vagy nem?

 

-De-de.

 

Még vagy egy fél órát sétálgattunk kinnt az udvaron és Kevin elmesélte, hogy brókerként dolgozott a szigetországban. Egy kicsit el akart szakadni, az itthoni környezettől, és ehhez Anglia épp megfelelő volt. London mellett lakott egy kisvárosban. Vagyhát, majdnem falunak is lehetne nevezni ___________-t. Pár haverjával élt ott, égy gyönyörűen rendett tartott kis házikóba. Festői környezet vette őket körbe. Félig viccesen monda, hogy elvisz egyszer oda engem is. De csak ha nem találunk jobb programot. Nagyon megkedveltem, ez alatt a kis idő alatt, de nem akarok tőle semmit.  Csak az a baj, hogy Kevin pont olyan ember, akibe bármikor beleszeretnék. Jó Nick is olyan, és igaz most vele akarom tartani a kapcsolatot, de ahogyan itt sétálunk ő olyan messzinek tűnik, egy álomképnek Kevin mellett. De nem szabad. Sugallta egy hang fejembe. Ez a dac hangja volt. És hát mit csináljak. Én ilyen vagyok. Imádom anyámat, de nem szeretek fejet hajtani neki.

 

Mikor beértünk a házba, annyira nem bírtak várni, hogy megtudják, hogy mi volt, hogy Emily kitalált egy fontos dolgot, ami miatt menniük kellett. Helen egyszerre nekem esett. Gondolom Kevinnel is ez történt.

 

-Na? Ugye milyen jól nevelt? Remek mbert találtam, Ugíye?

 

-Persze anyám. De nem ígérek semmit. Találkozni fogunk pénteken este, de ennyi. Ne éld bele magad. Meg milyvel se kezdjétek az esküvőt tervezgetni. Semmi haszna.

 

-Már az elég, hogy találkoztok. Ezért elfelejtem a kis késésedet.

 

ó. Milyen nagylelkű.

 

-De most megyek anya. Nagyon álmos vagyok. Lefárasztott ez a nap. Amúgy jövő héten szerdáig Balin leszek. Fotózás lesz. Majd hívlak, ha hazaértem. Oké?

 

-Azt mondják gyönyörű hely. Fényképezzél sokat. Ha tetszene, elmennénk oda apáddal. Tényleg, hol van? Ebéd óta nem láttam. Biztos bezárkózott a könyvtárba. 

 

-Megkeresem. Maradj csak. Leahék merre vannak amúgy?

 

-Felvitte a lányokat egy kis délutáni alvásra. Nagyon nyűgösek voltak. Tegnap alig akartak elaludni, aztán nem bírták. Az ebéd után elkezdtek nyafogni.

 

-Akkor majd még Leahhoz is odamegyek. Majd még mielőtt megyek, baj lenne ha vinnék az ebédből? Nem kellene holnap főznöm.

 

-Persze kislányom. Egy hadseregre való maradt. Na de keresd meg apádat. Szia kicsim.

 

-Szia anya. Majd hívlak midenképpen ha hazaérek. Baj, ha éjjel?

 

-Dehogy is. Csak tudjam, hogy biztonságba hazaértél.

 

Nem kellett sokáig keresnem apát. A könyvtárba olvasgatott. Nagyon elmerült Aghata Christi 10 kicsi négérjébe. Az egyik kedvenc könyve. A szokásos helyén ült. Mosolyodtam el magamba. A bűvös széken. Leahval neveztük el így, mert olyan hatalmas támlája volt, mint ha egy mesebeli trón lenne. Úgy gondoltuk kiskorunkba, hogy egy hercegé volt, akit elátkozott egy vén banya. A banya bűvereje volt a székbe zárva. Megvédte a herceget az tiszta szíve. Nagyon jó visszaemlékezni, azokra a dolgokra, amik gyerekkorunkban történtek velünk. 

 

A könyvtár gyönyörűen volt berendezve. Régiségek sok helyen, de nem olyan csiricsáré módján, hanem egy igazi kis kuckó volt. Apa szívesen bújt el ide, a kellemetlen vendégek elöl. Ma gondolom nem szerette volna végig hallgatni,a két anyatigris áradatait. Teljesen megértem.

 

Nem vett észre, ezért Helent utánozva megszólaltam.

 

-Na de George. Nem tesz jót a szemednek, ez a félhomály.

 

-Na de szívem,-nézett fel olvasmányából. - na de kislányom. Megviccelni egy aggastyán öregembert?-dorgált meg kellemesen zengő hangjával. olyan meghitt volt ez a hely. A családi házunk, legkellemesebb zuga.

 

-Öreg? Te? az kizárt. Te mindig az én fiatalos apukám maradsz. Nem öregedhetsz meg.

 

-Te azt csak hiszed tündérkém. De remélem nem azért jössz, mert menni akarsz?

 

-De igen. Holnap délután indulunk Balira. Egy divatbemutató plakátjához csinálunk képeket. Az év eseménye lesz ez a kifotó. Mindenki be akar kerülni. Ti nem akartok eljönni? Kaptam két Vip jegyet, és először titeket akrtalak megkérdezni. Anyának el is felejtettem említeni.

 

-Majd szólunk. Mikor érsz haza?

 

-Szerdán éjjel. Csütörtökön átjövök, aztán megbeszéljük. Rendben?

 

-Persze. De nagyon vigyázz magadra kicsikém!

 

-Nem is lesz időm bajba kerülni. A strandon fotózunk kedden egész nap, meg szerdán délelött is. Fontos lesz ez a fotózás.

 

-Megbeszéltük. Na de akkor menjél. SZia életem.

 

-Szia apus.

 

Megkerestem Leaht, éppen a kicsik ágymellett bóbiskolt. Váltottunk pár szót, raktam magamnak a konyhába kaját, lés mentem is.

 

Hazaérve majdnem azonnal mentem aludni.

 

A fotózás nagyon jól sikerült, így szerdán a reggeli géppel jöhettem haza. Csodálatos képek lettek, életem legjobbjai, majdnem. Kiváncsi leszek a plakátokra. Körülbellül egy hét múlva lesznek készen.