Betűkbe zárva

S a szív még menekülne tengerszín tengeren,

Elveszne a holdfény csillámpor-kék egen.

De csak csonka emlékek az édesméz képzetek,

Hol magához bilincsel még szerető két kezed.

Oh, te mélybe repítő, lángoló, vad érzelem!

Ketrecbe taszítottad porladó jégszívem.

Szerelmet adtál egy színtelen éjjelen, s

Én hópehelyként szállhattam napsütötte éneken,

Míg e dallam fátyollal takarta el két szemed,

S e tévképzet magával ragadta a távolit... a végtelent...