Magamba fáradtam...

Van mikor úgy érezzük már nem lehet lentebb... úgy gondoljuk, hogy minden rosszat megéltünk amit csak lehetett eddig.

Úgy gondoljuk minket már nem vághat földhöz  semmi, vagy ha mégis tán,  már megsem kottyan  nekünk. Hisz mi erősek vagyunk, mit se nekünk egy kis por ismét. 

Felállunk, leporoljuk a sok eséstől, csupa sebből álló térdünk/lelkünk és megyünk tovább, új tananyaggal, kézen fogva, bölcsebb önmagunk! 

De... a fenébe is... ez nem ilyen egyszerű... 

Oh és hidd el a "lelkeknek"  nem kell nagy dolog történjen ahoz, hogy zuhanni kezdjenek. Ismét földhöz vágva érzed magad...

Elég egy fuvallat, s máris úrrá lesz rajtad a  ködös érzés tömeg,  mely villámként csap le rád s te tehetetlenül csak állsz s égsz el benne! 

S bár tudod... mert persze mindent tudsz ugye...( így gondoljuk általában) 😏  

Na de..  Tehát tudod, hogy ez az érzés ami most így úrrá van rajtad , és azt érzed belehalsz, ez el fog múlni!!!  Tudod ! Tudnod kell, hisz már annyiszor átmentél rajta, ne mondhatod azt, hogy most nem megy! 

Mondjuk inkább azt, hogy ez is csak egy múló állapot... mindjárt elmúlik, mindjárt jobb lesz. 

Hisz olyan erősek vagyunk, nekünk ez se lehet akadály. 

.... de mi van akkor  ha most ez más, és ez most nem csak ellök hanem maga alá is temet? Mi van akkor, ha most ebbe tényleg beleakarsz hallni? 😐 

Azt érzem picit magamba fáradtam! :( 

#sotetben_kutatom_fenyt_allapot