Elveszett

Körbe vesz mindent a sötétség,

 s a csend is belül emészti.

Az üresség marja lelkét, 

nem kapja magába helyét. 

Könnyebbek a nappalok, 

de az éjbe bele-bele remeg...

Elmúlik, tudja...  igen... tudja! 

Ez az érzet is lassan, már csak múltja.

S  napról-napra egyre könnyebb lesz majd,

Igen... ezt is tudja!