Nanah blogja

"A szíved mélyén gyerek vagy és részeg..."

Azt hiszem az utóbbi 7 hónapban egy felettébb sokáig tartó hullámvasútra ültem fel. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerül megint visszatérnem ide úgy, ahogy eddig itt voltam. Lehet, hogy be kéne vetnem a máshol, máshogy nekikezdek valami teljesen újnak, de igazából nem tudom elengedni a régit. És most is ez van.

Mindenesetre most leírom azt, ami lényegében odáig juttatott, ahol most vagyok. A szakadék szélére. Még visszafordulhatok, de akár el is veszhetek. Meglátjuk melyik lesz...

7 hónappal ezelőtt teljesen kiégve és végre valódi, mély érzelmekre vágyva találkoztam egy fiatalemberrel. Összejöttünk. A szokásos folyamat, semmi új sincs benne. Apró veszekedések, annál több szép emlék... a szerelem beütött. életemben először igazi érzéssé és nem csak egy kitalált, akart dologgá vált.
Aztán áprilisban bejelentette, hogy ő kimegy Londonba, valószínűleg fél év múlva. Közömbös elfogadás, hitegetés, hogy az úgyis még messze van, nem is biztos, hogy akkor még együtt leszünk, stb.
1 hónap eltelt és kiszakadt a szív, nem bírta tovább. 1 hónap alatt sikerült felfognia az agynak és a szívnek is (nem mondom, hogy egyszerre)... elmegy, valóban. Nem fél évre, nem egy adott időre. Kimegy és majd jön, ha jönni akar, vagy ha jönnie kell.
Az agy és a szív felmondták a szolgálatot, összeütköztek és végül azt hiszem a kisebb ellenállás irányába mozdulva az agynak adtam igazat.
Névnapomon az érzelmek és a sok gondolat kirepült... a fiatalembert is megtalálták.
Rá pár órára már óriás könnyek, megrepedt agy, falakkal körülvett szív és 2 ember, akik egyértelműen szeretik egymást, csak szar az élet. van ilyen. megesik.
2 hét eltelt. a fiatalember visszajött. a szív nem bírta ki, hogy ne lássa, így találkozó. találkozó vége: nyitott kapcsolat. lazább láncok, amik egymáshoz fűznek... tovább nem kattogó agy, és ha úgy adódik, más felé is nyithatunk, ha így könnyebb. (nem az)
a lényeg, hogy vészeljük át amíg elmegy. ami október elejének tűnt. (ekkor még)
a kapcsolat szárnyal, annál jobb szexuális élet, sok mosoly, minden. nagy tervezgetések, hogy még mit kéne csinálni. szív szépen ver ahogy kell, az agy meg hagyja, hagy élje ki magát szegényke, ameddig még lehet.
telefonhívás... augusztus 29. repülőtér, ekkor megy el. 2 hónappal kevesebb idő.
a szív olyan erővel ver, amit már az agy nem képes elfogadni. hogy segítsen a dobogó társának (mert visszakozni már nem fog, továbbra is enged a szívnek) a folyamatos kattogással eléri, hogy minden este könnyek és masszív fejfájás közben a fájdalom kijöjjön.

valahogy, majd ellesz. az agy már nem törődik semmivel. kattog még sokat, szervezkedik mélyen, de már nem mer megszólalni.
a szív meg csak ver.
ha itt van a közelben, akkor erősebben.
ha messze van, akkor még erősebben.

a fejben a fájdalom maradt, majd elmúlik.
a szívben a fájdalom maradt, nem fog elmúlni.
egy darabig biztos nem, talán örökre benne is marad.

meglátjuk mekkorát szakad, ha elengedem a repülőtéren...

Rám köszönt a csendes hervadás.

Zsebemben nyugszik egy csillag.

"Félresikerült átok vagy, amit pimaszul élvezek."