Rasztafari blogja
Anyu
Te, aki az alkoholt jobban szereted, elhagytál miatta engemet. Elhagytál engem és öcsémet is. Fájt ez neked talán egy picit is? Anyu! El miért hagytál? Anyu! Nekem ez nagyon fáj! Anyu! Téged én szeretlek! Anyu! Nagyon szenvedek! Te mindig a pénzre hivatkozol, mégis folyton részeg vagy és iszol. De nem haragszom, a kezemet nyújtom, majd én vezetlek téged a megfelelő úton. Anyu! El miért hagytál? Anyu! Nekem ez nagyon fáj! Anyu! Téged én szeretlek! Anyu! Nagyon szenvedek! De hiába akrok segíteni, neked nem kell, kicsikorom óta reggelente nélküled kelek fel. Igaz már megszoktam így az életem, Ha valakinek elmesélem már nem szégyellem. Anyu! El miért hagytál? Anyu! Nekem ez nagyon fáj! Anyu! Téged én szeretlek! Anyu! Nagyon szenvedek! És most, hogy már nagy vagyok, megállok a saját lábamon valahogy. Mégis szeretném ha igazán szeretnél, a közeledből többé el nem engednél! Anyu! El miért hagytál? Anyu! Nekem ez nagyon fáj! Anyu! Téged én szeretlek! Anyu! Nagyon szenvedek!
Életem SHOW-ja 1. Fejezet
Immár 22 éve születtem Orosházán. Igen kicsike város Magyarország délkeleti részén az alföldön helyezkedik el. Életem kezdetén csendesnek tűnt és persze ott éreztem magam a legnagyobb biztonságban. Ennek is végeszakadt, mint minden jónak és itt kezdődik igazából az én történetem: Ovodás voltam már, mikor nagymamám ( nevezzük: Eszternek )vett szárnyai alá. Anyámról kiderült, hogy alkalmatlan az Anyai címre, így elvettek tőle bírósági úton. Apám ( nevezzük Lászlónak ) elvált még kiskoromban. Megértem! Anyám ( nevezzük Hajninak )szeretett csavarogni, bulizni, inni. Eszti akkor már a hatvanat is betöltötte nyugdíjas éveit taposta. Viszont olyan nő volt világéletében, hogy nem tudta kimutatni igazán az érzéseit, mégis tudtam hogy szeret.Gondolom sokan tisztában vannak azzal, hogy mennyi probléma van egy 5 éves gyermekkel, mint anyagi, mint odafigyelés, iskoláztatás. Az anyagi részét megoldotta, elment dolgozni pluszban. Egy cégnél talált munkát portásként, takarítónőként és egy másikat az egyik fodrászüzletben, szintén mint takarítónő. Én a céghez mentem az iskolából. Sokszor segítettem neki portáskodni és a kapukat nyitogatni. Játéknak fogtam fel az egészet. Ha nem neki segítettem akkor felfedeztem a telephelységet. Mindig találtam valamit a döglött macskáktól a darazsakig. Este kezdődött az újabb móka. Jött a takarítás az irodákban. Vadásztam bélyegeket a papírszemetesekből, játszottam a főnök számítógépén, persze titokban! Ha ezekhez nem volt kedvem vagy láttam, hogy mama fáradt segítettem neki takarítani, felmosni, cukrot pusztítani. Első osztályos voltam, úgyéreztem enyém a világ!! Szerettem iskolába járni hiába egyházi suli volt. Gondolom Eszter hitt Istenben és ezért iratott engem is oda. Szép napos délután volt amikor a szokásos úton ballagtam a barátaimmal jókedvűen, kacarászva. Fáradtan léptem be a portára, ahol mama csendesen ücsörgött miközben én boldogan hadartam mi is történt velem aznap. -Képzeld Mama! Kaptam egy csomó pirospontot meg dícséretet a tanítónéniktől. Tegnap pedig még sírtam a tanuláskor... Ő csendben eleresztett egy mosolyt és hallkan szólt. -Ülj le kérlek kedvesem! Mondanom kell neked valamit kérlek figyelj rám jól. Nemtudtam mi lehet ennyire komoly, azt hittem megint rosszfát tettem a tűzre. De sajnos nem... -Nagy baj történt Zsoltika! -Micsoda? -Tegnap este apukád meghalt... Furcsa érzés kerített hatalmába, olyan amit a mai napig nem tudok megmagyarázni senkinek. Igaz, hatévesen nem igazán fogja fel egy gyerek mit is jelent az a szó: HALÁL -De tudod az angyalok vigyáznak rá és Ő téged onnan fentről néz, vigyáz rád! Igen! Rá vigyáznak, de rám ki fog vigyázni idelent?? A temetés Pocsajban volt egy hideg délután. Annyi embert én még nem láttam egy ilyen szomorú eseményen. Megállapítottam, hogy igencsak szerették aput és akkor megfogadtam magamban,hogy én is olyan jó ember leszek, mint édesapám! Három évvel később Eszti is felköltözött a menyországba és ketten vigyáztak rám onnan fentről. A temetés napján láttam utoljára anyámat részegen, öcsémet, aki még semmit nem fogott fel a körülötte zajló eseményekből, rokonokat akik párnapig szállást adtak addig amíg mama korházban volt. Egy nap alatt elvesztettem mindent! Az életem, családom, iskolám, szülővárosomat.
Életem SHOW-ja ( Bevezetés )
Ezt a kis regényt azért írom, hogy mindenki megtudja milyen is az élete egy "magamfajta" fiatal felnőttnek. Egyet már az elején elárulhatok: nem könnyű, de sokszor izgalmas esetleg keserű, vidám, nehéz, elkeserítő, bájos, megalázó, könnyfakasztó vagy csak egyszerűen égő. Igazából még sorolhatnám a különböző hasonlatokat, de minek!? Ez maga az élet!!! Most 2009-et írunk és egy új szakaszhoz érkezett az életem.Új fedél a fejem felett, régi mégis új barátok, új munka kilátásban. Szóval minden megint más és mégis ugyanolyan... De inkább kezdem a mesémet az elejétől. Minden nap megpróbálok egy fejezetet leközölni! Olvassátok szeretettel! ( vagy ne... :) )
Ima
Uram! Előtted én térdre ereszkedem, Összekulcsolom mindkét kezem, Esedezem, ne haggy el soha engem, Kérlek, mindig legyél mindenhol velem, Vezesd utamon minden léptem, Tölled én csak ennyit kértem. Ámen!
Hit
Oly sok gond csap össze a fejem fölött, Mint hullámzó tenger egy sziget körött. Félek a csalódástól és hogy elvesztem az utat, De segít az Úr todom engem mindig támogat. Ha elfordítaná gondoskodó arcát, Nem tudnám végigjárni életem útját, Amikor imátkozom érzem erőt ad nekem, Akadályt is állít viszont mindig ott van velem. Az élet bármely kegyetlen, Isten útja kifürkészhetetlen.