Mi ez az érzés?

A csillagok álma

 

Őszülj égbolt!

Hajnalodj, és virágozz,

lehelj életet a mennybe,

fogadj embert a pokol mélyére.

Húzd a kéket vörösbe

s azt pedig feketébe.

Vond körbe csillagokkal,

és fűszerezd meg égi illatokkal.

 

Szólítsd dalra az ég lényeit,

de válogasd meg az éj híveit!

Ne ragadd el tőlük a napod,

mert megbosszulják a konokságot!

Égess el minden alattomosságot,

és zengje mennyei kórusod

az angyalok dallamát.

 

Kösd össze a csillagokat,

és rajzold ívesre a holdat.

Fesd le a Göncölt egy lapra,

és másold rá az égboltra.

Húzz csípős szelet az égre,

és vezesd be az ablakok réseibe.

Érezzék az emberek démonok sóhaját.

 

Kopogj ajtókon, törjenek az ablakok,

keljenek fel álmukból az ártatlanok.

Hívd ki őket a rétre,

hogy a csillagokkal együtt nézzenek az égre.

Lássák ahogy halványodnak fényeink,

és elporladnak vétkeink.

Érezzék át a mennyek óhaját,

és lássák szívünk tisztaságát.

Így válna valóra, a csillagok álma.