Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A Nő
Pakeva• 2020. július 13. 12:26 • olvasva: 100
Én megtudom álmodni, s megvalósítani is aztán.
Nem szeretem a kudarcot, így egykönnyen fel nem adnám.
Képes vagyok vágyni és várni egyért akár évekig.
Akkor is ha a szemeimet fájó könnyek égetik.
Tudok, hallgatni ha kell, csendben tűrni, és megint várni.
Betudom zárni szívem kapuját, és megint kitárni.
Fel tudok állni lentről, akkor is ha mindenem sajog.
És tudok csendben, mosolyogva szenvedni mert nő vagyok.
Tudok vigaszt is nyújtani, a legnagyobb bánatomban.
Ezer teherrel vállamon, anyai szolgálatomban.
Időnként sírva nagyot nevetek, vagy nevetve sírok.
Naívításom múló, később már senkiben sem bízok.
Szívem főzöm az ételekbe, szeretettel tálalom.
Nő vagyok, ezért törődés az életre a válaszom.
Erős vagyok, megnevelt az sorsom hogy kibírjak bármit.
Lelkem, néha fortyogó vulkán, hol pedig puha pázsit.
Nappal gyermeket ölelö, este szerető nő vagyok.
Éjjel család filózófus, hogy kerüljenek a bajok.
Örökké büszke vagyok, ki néha angyal, néha sárkány.
Akkor is csak gondoskodok, ha semmi erőm nincs jártán.
Nő vagyok! Néha Áldás vagyok, néha bizony egy átok.
Pusztítok is ha kell, de helyére épülnek új álmok.
Mikijozsa2020. július 14. 13:39
@Pakeva: bizony :)
Pakeva2020. július 13. 19:41
@Törölt tag: Nagyon szépen köszönöm :)
Pakeva2020. július 13. 19:40
@Mikijozsa: Attól függ, ki, hogyan éli meg :)
Törölt tag2020. július 13. 19:10
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2020. július 13. 17:00
@Pakeva: igaz igaz nagyon szép a versed, felületes voltam, de válaszodra még egyszer átolvastam, s valóban jó de hogy lennél átok, szerintem ez azért túlzás, nem?
Pakeva2020. július 13. 16:55
@Mikijozsa: Így van. :) De itt nem életet pusztítok, hanem álmokat. A saját álmaimat, ha nem teljesedek ki bennük! :)
Mikijozsa2020. július 13. 16:52
aki pusztít az gyilkos szerintem