PK blogja

PK•  2013. augusztus 22. 23:28

nane

grat ex nem lettél apa

friss lex  ha neked jó szia

mással megy nem gáz diszlexia

mazohistabil élet ez

kifakad kedv esem(es)

feltúrja szekrényt ajándék

meglepi szívtájék szándék

rendesen dugd el ne fájjon

új élet mindennap karácsony

kell ez a líra anyád kínja

nem érdekel alap talán

eszem atom testem bomba

kedvem unnám ha tudnám

mire megy ki játék veled

szellőztethetek…

 

 

 

 

PK•  2013. augusztus 18. 11:44

tükörben

kiterjesztett lelkiállapot bámul,

képlékeny arccal néz vissza tükör.

egyszer tizennyolc, idegen fiatal,

máskor ismeretlen matróna.

vaku villan, észrevétlen mögéje

lopódzik tudat, bizonytalant örökít

a pillanat. léleknek test álca,

leképez: jó, ha szép, sajnál, ha rút.

hinni lehet, vagy egyszerű játszma:

játszani szépet, véletlen se sajnálja!

PK•  2013. augusztus 17. 01:42

megfogan egy gondolat...

megfogan egy gondolat talán akad

tarsolyban nézd csillaghullás is idétlen

idea mindennek ettől leszek magam

de ön s önös minden ködös fékem

életem kezem közül csordogál

képzetem lételem világom kihányom

annyira utálom vesd el te is kérem

érdekel honnan hova és miért

sokáig nem mert félem te vagy a másik

végletem s benned örökre elmerülnék…

 

PK•  2013. augusztus 13. 15:28

létező...

szétdurrant vénád, reszkető kezed;

vállalni nem tudsz, inkább így mered.

szerek és porok, sorsok és álmok;

hiszed, ha látod, reszketve vágyod.

kiakad szemed, sápad a holnap;

erőtlen testet áldozol mának.

 

kipukkant élet, színtelen képek;

találd meg kérlek, létező éned.

függés nem átok; erőd pont annyi,

amennyit elvett, nem tud elhagyni.

keserves napok, üvöltő órák;

elbírsz majd vele, írsz másik strófát.

PK•  2013. augusztus 12. 10:51

türelem...

türelem…a nagy semmi hidegen nem hagy,

palettát nem ad, s vánkost melyen álmodna.

szótlan dolgozik bogyó és életet remél.

holnap, ha tudná milyen nap perceg,

ellene ennyire nem dolgozna. serceg

a serpenyő, rendes ember reggel

kelő, munkája fontos: nem agyhalott,

bolondos túlélő, saját szavát fenő.

jaj, ide kellene egy babos keszkenő!

játszana boldogan kisimult arccal,

világ gondjával ajkán fontoskodva,

fészbúkon lájkolt kapcsolati szövevény-

máris befuccsolt a hozzá fűzött remény!