PHAEDRA blogja

Értem üzent a kinti Világ-
kíméletlenül tudta tenni,
egyetlen lépést engedett,
tudta, hogy utamban nem áll senki.


 2011.04.16.

Titokba veszve
javul az emberélet,
lágy semmiségbe osztja búját,
s úgy lélegzik,
mintha csupán,
foszló gondja volna,
szív verése, elme ragyogása
és minden evilági álma.

Percekbe zsugorodva,
bódultan szédül,
egy végtelen körben,
picinyre keseredve
cipeli belül önmagát…
Ha kér,
önmagának álmot ígér,
de ködbe-folyt reményeiről,
soha nem beszél.

 

2010.10.24.

Gyertyát gyújtok,
hogy lábnyomom
ne igya magába
sáros  magányom,
s ne nőjön rám a világ,
ha elhalványulna
cigarettnyi fényem.
Lásd, mezítelenül él
belémfelédnyi álmom,
mert érted ébredő imám
ráteríti leplét…
A csillogás,
mely nem váltja fényét,
szememtől szemedig
nyit ajtót,
hogy belépj egy
bennem-benned világba,
hol nincsen rács,
csak életünk élete,
mely ránk tisztul,ha
egymásra nézünk.
Isten előtt magunk vagyunk-
s mi ketten,
egymás nyomában járunk…

Ha tudnám,
hogy könnyekkel
sírsz,
arcomat tartanám feléd,
s hagynám, hogy
lágyan öntözd
mélyülő barázdáim-
kérnélek, emelj föl
szemedig,
egészen közel,
hogy érezhessem
hajdani álmodat,
melyet ellopott az idő.

Ha közel lennék hozzád,
belé simulnék szemgödreidbe,
hogy senki ne lássa
könnyeidet…

néha csak állsz
ebben a valótlan
idegen világban
és arra gondolsz
hogy


akkor,amikor
elkérik az utolsó
morzsát


amikor
engedelmesen
lehajolsz
hogy rád taposson
a jóllakottak
véres szájú
serege


megállsz
állsz és tudod
hogy magadba harapnál
de már nem vagy éhes