MisaMissiBlog
szabita• 2019. január 21. 02:04
Iromány
Imbolyognak a szőrszálak a nyakamon szoruló fehér sálon,
s vörös hópelyhek körös-körül szállnak, arcomhoz érnek, megbújnak szempilládon.A vérszagtól egyre forróbbá válik minden mit látok, tenger szemeidből hópihékké alakuló vér csurdogál mint testen az izzadság forró nyáron.
Fehér sálammal itatom könnyeid mezítelen az avarban állva,Míg mohón harap bőrömbe szemed vad világa, kezeid szorítása.