Alma blogja

Kisírt szemekkel tüsszögöt. Hármat.
Majd kifújta az orrát a szívében.

Addig nem értettem a napsugarakat, amíg meg nem égettél velük...
Most már kívánom meleged, bőrömre tapadó izzó nyalábod, napsugárcsokocsókjaid!

Anonymuszokkal ne tárgyalj,
Sőt, senki mással.
Csak velem!

Vigyázhattál volna.
Befogni engem nem könnyű feladat.

De így, miután kitoloncoltál,
már nem leszek szabad.
.
.
.
csak rabod.

Ölelnélek, kérlek aludj az ölemben,
Puha hajad hadd cirogassa szívem cafatjait.
Ígérem: viszonzom.
De csak ha igényled.