LightningBri blogja

Hol volt, hol nem volt, volt egy igen kicsi sziget, azon a szigeten élt, egy két copfos kislány, Bogi.  Bogi kedvenc évszaka a tél volt, szeretteis, hogy mindenhol friss kalács illata lengte körül a kis utcát. Egyet nem értet, az emberek rohanásait. Mindenki izgatottan rohangált csomagjaikkal, hogy még elérjék az akciókat. Bogi számára a karácsony nem csak ajándékokból állt, nem csak finom ételekből. Nem értette, hogy a felnőtteket, hogy mennyit képesek elpazarolni, és olyanokat venni, amik a szemetesben fogják végezni.

-          Meg van a bátyád autója, meg van a tatának a pipája – sorolta fel Bogi anyja magának. – Bogi? Hol vagy, Bogi? – anyja hangjára Bogi sóhajtva előkucorgott, kezében lévő babáját szorongatta. – Már csak a nagyinak kell ajándékot venni – motyogta. – Érzed a hangulatot? – kérdezte mosolyogva a lányától. Nagy hópelyhekben hullani kezdett a hó, hideg levegő gomolygott a lábaik között. 

-          Hát.. – dadogta a kislány körül nézve. – Ez nem felesleges?

-          Mi? – rökönyödött meg az anyja – Erről szól a karácsony, Bogi.

-          Erről? Mindenki meg van bolondulva. A karácsony nem a szeretet ünnepe? 

Bogi anyja csak megpaskolta lánya fejét, és magával húzta a további boltba. Bogi azonban vágyakozva nézet az égre, neki egyetlen ajándék is elég lenne, ha karácsonykor esne a hó, és mindenki megtalálná a karácsonyi igazi csodáját.

Amint haza értek, anyja kirakta az ajándékokat a fa alá, majd elindult a konyhába főzni. Bogi a szobájába sétált, ahol már várta hűséges barátja Toby, a kutyája.

A kislány továbbra is az ablakon tekintet ki, majd a kutyára vetette a pillantását.

-          Toby, keressük meg a karácsonyt!

Így kettesben elindultak megkeresni a karácsonyt. Azonban a karácsony nem egy tárgy volt, és nem is valaki, hanem egy érzés, ami ott van a szívünkben.

Bogi és társa a szemét között kutatva találtak minden félét. Egy labdát, babát, szép piros autót. Ezeket mind a kis kocsijába tette, és elindult az árvaház irányába.

Az ajtó elé lerakva a játékokat, hagyott egy kis üzenetet, majd haza indult, hogy elmesélje anyjának mit tett.

Hiszen Bogi rájött egy valamire, amit mi szemétnek hiszünk, amit kidobunk, mert nekünk már felesleges, másnak a legnagyobb kincs.

Bogi így értette meg az igazi karácsony szellemét, és a tettét minden karácsonykor megismételte.

Boldogságot hozva mindenki szívébe.