Laca590504 blogja

Laca590504•  2017. május 23. 11:29

A hatalom árnyékában!



A hatalom árnyékában!


Lement a nap, haza indultam,

a fájdalmas csendtől inogtam,

s a simogató lágy melegben,

rózsák hajoltak rám bódultan.


Egy alvó erdő volt a lelkem,

s aludtak az utcán a lelkek,

marta gyomrom az éhség nyelve,

s lecsapott rám az eszméletem.


A magyarság amely részegen,

csábító eszmék közt tévelyeg,

s társulva él munkahelyeken,

csak dolgozik, s mégis kéreget.


A közösség élete komor,

az anyatermészetben horkol,

töprengve az éj leple alatt,-

hogyan lett itt nemzeti nyomor?


Van már sokfajta népbetegség,

csecsemőhalál, és az éhség,

elmebajos sivár árvaság,

lepusztult élet, s gyors öregség.


Túl sok a bűn, az öngyilkosság,

hittel csodákra várakozás,

a lelki válságból eredő

szabadság után vágyakozás.


A hozzáértő miniszterek,

a pártos gyülekezeteken,

megvitatják az összes bajuk,

s változtatnak a törvényeken.


Most az erőszak örvényében,

a hatalom bűvöletében,

hol érdekli a törvényhozót,

mit pusztít el a nép nevében.


Nyíltan dönt, kin egyenruha van,

nem köti semmi, parancsa van,

ölni is képes saját népét,

sunyít, lelketlen akarattal!


Elvándorolt a népből messze,

akinek nem adtak eleget,

a sok szabad elvtárs nem volt rest,

törvényt hozni, s lopni eleget!


Szív szorultan remegő lábbal,

lelkére feszült bűntudattal,

eltűnt nyugaton a reménnyel,

s az italba fojtott bánattal.


A szegénység finom ételről

álmodik, nem kap a segélyből,

s ha mégis a kezébe adják,

lemondhat az álom feléről.


A munkásnak annyi a bére,

hogy fussa rezsire, s kenyérre,

italra, hogy baját feledje,

s lázadás ne jusson eszébe.


A bérből az adót levonják,

csörög a forint mikor adják,

a negyedét mint amit vártál,

örülj, nem semmiért dolgoztál!


A nép nem meri megkérdezni,

a bajt mért engedik meggyűlni,

mért nem a munkás védelmére,

kell munkahelyet építeni!


Agyafúrt alkotmány igazgat,

félhet a szegénytől a gazdag,

nem adna jogot a munkásnak,

de annak kenyerén lett gazdag.


Retteg a gazdagtól a szegény,

féltett kincs a csalóka remény,

beteg a munkás, sokat vállal,

de követelni nem mer, remél.


A huszonöt év távlatából,

minden bajából kitéblábol

a magyarságból, a nép sarja!

Békét remél édes álmától.


Hol lehet élni, azt kutatja,

feladva mindent megmutatja,

hogy többet elér mint az apja,

sírt feledve, hol nyugszik anyja.






Laca590504•  2017. április 14. 13:10

József Atilla emlékére




Ars poétika

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Vagy minden rossz jóra ébredne,
ha rám néz az ég csillaga?

Az időm már rég elvánszorgott,
sétál a rímek mezején,
hol a tiszta szó elszivárgott,
megátkozott ég peremén.

Jó a szöveg – míg hisznek benne!
Bátorít, nyugalmat áraszt,
mintha minden jó benne lenne,
de csak a hazugság fáraszt.

Sok művész – vajon mennyit érhet?
Formáznak művet szavakból,
értéktelen hamis képeket
gyúrnak ők sárból, agyagból.

Én lázadok a szabadságért,
e kor szellemének élén!
Az értelmem a gyávaságért,
nem veszítem el a végén.

Dolgozhass, szerethess szabadon!
A szellemeddel légy nagyobb!
Engem nem vesz meg a hatalom,
inkább nyomorgok szabadon.

Alku? - én is élni akarok,
ugyan úgy, mint a gazdagok,
s ha megaláztok is maradok,
nyomorgó koldus szabadon.

Én nem fogok rágódni csendben,
a népemnek írok himnuszt,
s el fog ismerni egy jobb rendben,
hol életet ad, s új ritmust.

Nekem fáj a munkás élete,
betegre dolgozza magát,
s nem elég mit keres két keze,
hordja vállán minden baját.

Ellenem gyűlnek a zsiványok,
nem tetszik versem ritmusa?
Szétszóródnak az igazságok,
strófákban a nép nimbusza.

Csak szólok, hogy sehol se vagytok,
hatalom vágyat kergettek.
Tik bárkit az út szélén hagytok,-
jót csak tudás hoz, s szeretet!

Gyomaendrőd. 2017. március. 31.

(József Atilla után)

invokáció





Laca590504•  2014. december 28. 21:29

Könnyező Karácsony!



Könnyező Karácsony!


Mennyi könnycsepp hullt erre az évre,

közöny és düh, az ember szívére.

Vér áztatta földek, holt vidékek,

tűzeső hullt a kereszténységre.


Most a Karácsony könnyekre épült,

holnap az Új Év rabolni készül,

Isten a népét gonoszra bízta,

s így maradhat árván a Föld végül!


Megbocsájtás kéne a lelkeknek,

szeretet az eltorzult szíveknek,

s talán akkor élhetnénk boldogan,

ha hitet adnánk az értelemnek!


Szeretni kéne a gyerekeket,

fölnevelni egy Új Nemzedéket,

adni biztonságot mindenkinek,

és emberhez méltó reményeket!


Tisztelt emberiség, tán nagy kérés?

Hangom betakarja a feledés,

de újra kiáltom, újra írom,

amíg csak el nem jön az ébredés!


Ébredni kell, az álom véget ért,

a múlt a jövővel egyet nem ért,

de a jelen összekovácsolja,

s nyíltan utat mutat, Új Nemzetért!


Hazám, ó, Hazám, te mindent kibírsz,

szégyenünkkel együtt még velünk sírsz,

könnyekbe fulladt a Karácsonyunk,

vajon az Új évben, még mennyit bírsz?


Könnyező Karácsony, hó sem szállott,

csak az éhezők sorfala látszott,

ahogyan álltak meleg ételért,

kiket a hatalom megalázott!



Laca590504•  2014. július 4. 18:12

Örök búcsú!



Búcsú a kedvesemtől!


Nem voltam eléggé biztonságban,

éltem százszoros megalázásban,

mindenkinek a szeme láttára,

rabszolgaként jártam a világban.


De volt hitem, s Istenem felettem,

s voltál te, kit annyira szerettem,

míg az élet szélben szóródott szét,

a világom lassan elfeledtem.


S van ma még általad az én erőm,

adott nekem téged a teremtőm,

hogy holnapnak legyek szabadsága,

s szíved legyen nekem a temetőm.


Nincs visszaút, s innen nincs is tovább,

nem süllyedhetek ettől már alább,

kígyóméreg hozza el a halált,

s lelkem marad e földön legtovább.


Hol véget ért a remény, s az élet,
a sötétség visz magával végleg,

hulló csillagot bámul a holnap,

majd széjjeltöri álmát a véglet.


Kispohárban itt a csöppnyi méreg,

lemondok magamról, de csak érted!

Bűnös lélek száll ma fel az égbe,

leomló álmom holnap át éled.


Te vagy a múzsám, s csókodra vágyom,

igaznak látlak, s ez nem csak álom,

meg kell halnom, hogy te újra élhess,

első csókod legyen a halálom.


Nincs élet, sem remény, sem változás,

fehér rózsa jelzi az áldozást.

Búcsúzik a lélek, de csak tőled,

s megkezdi az örök várakozást.


Laca590504•  2014. március 8. 10:01

Boldog Nőnapot!




Nőnapra!


Csak a remény virágát adom,

minden Nőnek, s szebbet álmodom,

békés jövőben, boldog élet,

szebb ajándékot nem adhatok!


Míg vagy, létezel, s engem szeretsz,

velem talán még boldog lehetsz,

s mint a tavasz első sugara,

úgy velem együtt reménykedhetsz!