Az est szépsége

Észrevétlen érkezik, halkan, csendben,
bukónap bíborjától, sosem rebben.
A fénykabátját sötétre cseréli,
fekete bársonyát, égre teríti.
Majd éjjeli lámpások következnek,
utat mutatnak a szerelmeseknek.
Sötét kabátján, gyémánt fénye csillog,
égbolton, öreg hold sarlója villog.
Békés nyugalom lopakszik nyomában,
tücskök zenéje szól a félhomályban.
Szíved érinti dallamos üteme,
Te ráébredsz, milyen gyönyörű az este!