mert ha elhallgatok

kisjanko•  2020. december 13. 06:20  •  olvasva: 76


MERT HA ELHALLGATOK


mert ha elhallgatok
azt hiszem hogy nem vagyok
pedig fű fa virág illat
a csobogó patak
amely ott fut el a kertem alatt
tudja hogy létezem
hogy voltam vagyok és leszek
mert ha el hallgatok
utat adok a semminek
és az bűn nagy bűn kedveseim
bizonyságát a homlokomra vésem
hogy aki látja
tudja meg hogy a semmi ura vagyok
mert ha elhallgatok
utat nyer a semmi
és akkor mi lesz a virággal
meg a közönséges csipkebokorral
a szeles domb oldalán
beszéljük meg együtt hogy mi lesz
mert ha elhallgatok
oda a virá?
oda az
illat

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

negyvenkilenc2020. december 14. 07:32

Szép vers!
Ha elhull a virág, ha jön a fonnyasztó, szárasztó tél, nem múlunk el, s bennünk tovább él a virág emléke. A hallgatás az emléket oszlató csend. Ha a mi telünk jön el, a virág nem múlik, s hiányunk nyomán mi marad? Ki látja?