KSzDika blogja

Ma nem mentem iskolába. Nem azért, mert nem akartam, vagy talán kicsit azért is, de nem tudtam. Nem vittek. Megint kiabálnak. Nem értem miért. Pedig olyan finom reggelit készít anyu, még vasalt is, pedig azt nem szeret. Ő meg csak kiabál. Semmi nem jó neki, pedig nem is az apukám.

A szobámban biztonságban vagyok, itt párnát is rakhatok a fejemre, hogy ne halljam őket. Bár ne hallanám.

-Miért nem küldi már el? Nincs rá szükségünk, olyan jól megvoltunk anyuval. Minden héten fagyiztunk, elmentünk a játszótérre is, nem arra, amin az a fehéres rozsdás rakéta van, tudod, az a másik, ahol minden piros, és van kötélpálya is. Szeretem a kötélpályát. Apu vitt oda először, akkor még sokkal kisebb voltam, elfértem a nyakában. De most már csak anyu visz, apu nincs itthon. Anyu azt mondta, hogy apu az angyalokkal járja a világot, dolgozik és ezért nem tud hazajönni, de havonta ír nekem egy levelet. Nagyon szépeket ír, anyu mindig felolvassa nekem. Sokat sír, mintha nem örülne apu leveleinek. Pedig nagyon szépek, nekem tetszenek. Kezdek éhes lenni, de inkább nem megyek ki, most úgyse érne rá anyu. Kiabálnak, nagyon hangosan. Ha apu itt lenne, ő nem kiabálna, sosem kiabált, na jó egyszer rám kiabált, mikor majdnem leestem az asztalról, de megölelgetett utána. Hiányzik nekem. Ugye neked is? Tudom, hogy neked is. Kár, hogy leszakadt az egyik karod, mondtam anyunak, hogy varrja vissza, de nem ér rá. Mindig vele van, lesi a kívánságait, mintha én itt sem lennék. Pedig éhes vagyok.

Valaki becsapta az ajtót. Nagyot puffant.  Csend van, már nem kiabálnak. Szeretem mikor anyu nem kiabál, azt szeretem mikor mosolyog. Olyan szép mosolya van, én is mindig mosolygok tőle. De a legjobb mikor kis szivemnek szólít, olyankor tudom, hogy valami finomat akar mondani. Mint a múltkor, emlékszel? Mikor azt a nagyon finom gumicukrot vette nekem, az lett a kedvencem.  Vagy amikor elmentünk megnézni a jegesmacikat, láttál már jegesmacit? Nagyon szépek, fehérek és puhák, olyanok, mint Te. Csak nekik 4 lábuk van.

Leteszlek kicsit, szerintem kimegyek és megmondom anyunak, hogy éhes vagyok.

Anyu a földön fekszik, nem mozdul, vérzik a feje.

-Anyu, anyu, anyu, anyu…..