Insythe blogja

Miközben mentem volna 

Azon kaptam magam, hogy 

Megálltam egy pocsolya előtt 

Melynek felülete tükröződött 

A Nap beragyogta az erdőt 

Melyben álltam 

És mi ez az erdő 

Ha nem az, ami már volt? 

Mert miért lenne pont az 

Ami eddig még nem volt 

Így hát ha nem fontos 

Úgy én nem sürgetem 

Majd ha eljön az ősz 

És hullanak a levelek 

Akkor majd betakarom testem 

Utolsó porcikáját is 

Mert miért ne tenném? 

Hiszen ha majd egy nap ott leszel 

Akkor látni fogod 

Hogy ez itt mind a tiéd 

De mindennek megvan az ára 

Hiszen ha adsz, akkor kapsz 

Örökös alkímia vegyjele ez 

Hogy lásd a végtelent 

Ha már a tiéd lett 

Akkor ne dobd el csak úgy 

Hanem tartsd meg 

Szorítsd magadhoz 

Próbálkozni lehet 

De nem érsz el vele semmit 

Így hát cselekedj 

Vagy ne csinálj semmit 

S ha már eljutottál a földbe 

Akkor lesz majd igazán tiszta 

Hogy mi is az, ami ott van 

Mely nem más mint a kénsav 

Hogy az marja szét azt, ami nem kell 

Amire nincs szükség 

Hogy a helyét átvegye valami új 

És ezzel újjászüless 

Talán majd amikor ősz lesz 

És ligetben tartózkodsz 

És sütni fog a Nap 

Akkor látni fogod 

Hogy ez egy körforgás 

Behatolsz a föld mélyére 

És megszerzed a kénsavat 

Hogy szétégesd a húst 

Ezzel újjászületve 

Mert ez az élet értelme 

Halál, újjászületés 

Nincs köztes állapot 

Ha van, akkor csak a purgatórium 

Mely csak arra szolgál, hogy tisztítson 

Megtisztítani az anyagot, mielőtt 

Feloldódna a savban 

Ezzel elhozva az új életet 

Közelebb kerülve az üdvösséghez 

Végül elutaztam 

Nem tudom már hol voltam, de 

Az emberek ünnepeltek 

Engem ünnepeltek volna? 

Mi vagyok én? 

Ha nem önmagam teremtménye? 

A gondolataim is alkotnak 

Attól függ, hogy merre irányítom 

Ha megalkotom magam, 

Nem vagyok talán 

Önmagam szobrásza? 

Vagy csak képzelem 

Miként tudhatnám, hogy mi jó? 

Amikor nem kaptam kézikönyvet 

Ahhoz hogy tudjam, mi lenne jó 

Helyette azt tudom, mi lehetne jó 

Végül is ez is valami, gondolom 

Ha már én tudom, mi lenne jó 

Akkor arra lehet építeni várat, falat 

És majd valamikor tényleg jó lesz 

Egyszer, talán, később, majd 

Az alapokat le kell fektetni 

Hogy majd nagy tornyok épüljenek 

A sivár pusztaság helyén 

S akkor majd talán jó lesz 

És majd megáldanak az Istenek 

Tyr, Odin és Freyja 

És látják, hogy ez majd jó 

Magasztos Odin! 

Tudásod végtelen, bölcsességed határtalan 

De mit látsz, amit én nem látok? 

Mert mi egyek vagyunk nemdebár 

Hiszen mi mások nem vagytok, 

Csupán az elme alkotása 

Egy archetípus, kitaláció 

Mégis egy direktíva manifesztációja 

Személyiségek és egyedek 

Hogy lenne jó nektek? 

Ha önmagatok lennétek, 

Vagy Isteneitek? 

Ha nincsenek Istenek, 

Kik vagyunk mi? 

Nincs mi utat mutasson 

És elveszünk az éterben 

Talán tényleg el kellene ezt engedni 

Túl sok ez már 

Most tényleg leteszem a tollat 

És tovább indulok már 

Ha idáig eljutunk, 

Akkor lesz tiszta igazán 

Hogy mit miért teszünk 

Mert nem tudatos ez 

Hanem tudatosan látható 

Fontos a pontosság 

És persze a precízió 

De nem kell elveszni a szavakban 

Hiszen néha pont úgy jó 

Ahogy az van 

De ha nincs úgy akkor mi van? 

Csak a múlás és felejtés 

Ez jó? Talán jó, miért is ne 

Hiszen akkor van haszna 

Ennek az életnek 

Ha élhető, az nem jó? 

Persze, hogy az, 

De miért kellene tökéletesíteni? 

Mit kellene ezzel elérni? 

Az örök tökéletességet? 

Ember értheti -e? 

Vagy csak szimulálja 

Egy ideált követ, majd arra épít 

És ebből lesz egyház, birodalom 

Csupán a fantáziára építve 

Ha ez így van, 

Akkor miért vetik meg a szívet? 

Ha az alkothat, 

Mivel az ember is alkot 

Miért annyira lenézendő? 

Ha valakit megáldottak 

A teremtés lehetőségével 

Miért olyan csúf, gonosz dolog ez 

Amikor ő maguk is megalkották 

Ideális apa figurájukat 

Kissé zavaros ez, 

Szóval most leteszem a tollam 

És azon elmélkedem 

Miként lehetne jobb 

Az ami már amúgy is jó 

Amikor sokat kerestem 

Akkor csak lett igazán látható 

Az a tény mely kozmikus 

De egyben nem is oly komikus 

Mert persze miért is ne? 

Ha már az üveg tele van, 

Akkor miért ne lehetne félig? 

Hiszen akkor már elképzelhető 

Ha már oda teremtünk egyet 

Akkor alkossuk meg, formáljuk 

Mert ha nem lesz tökéletes 

Akkor mi értelme hogy legyen? 

Csak akkor látható ez igazán 

Ha már elveszítjük, mivel 

Általában akkor ismerjük fel 

Hogy mi is van nekünk 

De ez nem annyira elfogadott  

Hiszen minden múlandó 

Vagyis csak lenne, mert  

Általában örökre akarnak tervezni 

Bár már általában ez is elfogadott 

Élni a jelenben, nem tervezni 

Vagy ha mégis tervezni, akkor jót 

Hiszen miért kellene alkotni 

Ha az a valami úgyis elveszik 

Ezek a szavak elvesznek az elmémben 

De talán megőrzi azt a technika 

Hogy annyira ne is legyen problémás 

Amikor emlékezni akarok rá 

Mert annyira végtelen 

Ez a tér.

Régi köveket találtam,

Melyek egykoron a gyerekszobámban voltak.

Most a lelkemben vannak,

És arra várnak, hogy megtalálják őket.

Talán, amikor még fiatal voltam és üde,

Akkor nem volt annyira fontos nekem ez.

Hogy miként kell az ezüstöt arannyá változtatni.

Mert, ahogy telik az idő, úgy múlik a tudás is.

Megkövesedett étert találtam ott, ahol egykor nem volt semmi.

Talán, ezzel saját magamat találtam meg.

Talán, csak önmagamat váltottam meg.

Azt nem tudom, hogy miként kerültek ezek

A lelkem idegződéseibe.

Lehet, hogy egykor ott hagytam őket.

Persze, az is lehet, hogy valahogy oda kerültek.

Talán, Isten tette oda.

Talán én.

A kérdésre nincs válasz.

Hogy miként lesz a semmiből valami.

"Az energia nem vész el, csak átalakul!"

Mondják az okosok.

De az okosok miért okosok?

Hacsak nem okos kosok,

Kik fejjel mennek a falnak,

Isten bástyáinak.

Nem jó az, ha valami úgy van, ahogyan az van?

Kérdezik a laikusok.

De akik arra vállakoztak,

Hogy megfejtsék a titkokat,

Számukra nincs nyugalom.

Masszív faltörő kosokkal ostromolják

Az egykor elfeledett tudás falait.

Katapultokkal akarják bevenni

Isten várát.

Hogy ő maguk is Istenné váljanak.

A kérdés, hogy megéri -e?

Nincs válasz.

Csak kérdés.

Szavaink visszhangoznak a kozmosz sarkaiban.

És a kövek, melyek valahogyan oda kerültek?

Nem más, csupán a hangunk lenyomata,

Mely magában foglalja a kérdést.

Mert nem fontosabb a kérdés, mint a válasz?

Ha már az létrejött,

Akkor nyert ügyünk van

Mert közelebb kerülünk a Forráshoz.

Az anyaghoz, melyet Ő alkotott.

Kitartó meditációk során

Elérhető ez.

Ha önfegyelmet tanúsítasz,

Elérhető ez.

Majd ott látod őt.

Szemében öröm.

Szívedben bódulat.

Hazatértél.