Időrend

6.

Érdekes, hogy az elragadtatott sokasággal nem itt találkozunk először a Jelenések könyvében. A hetedik fejezetben már előre láttuk a tomboló örömöt. Lehet, csak azért, mert itt is, ott is Istenünk együtt akarta szerepeltetni a 144000-rel, a zsengével. "El ne felejtsétek: a zsidók nekünk elválaszthatatlan testvéreink!"
A boldog embersereget megdicsőült testben a 15. fejezetben már a Mennyben látjuk. Számukra véget ért a földi kín. Azonban ez még nem a Bárány menyegzője, épphogycsak egy szép énekre van idő. A Mózes énekére, hiszen még a vörös-tengerinél is nagyobb szabadulásban volt részünk, ami a Bárány éneke.
A Földön még vissza van a végkifejlet. Másodszor is kinyílik a bizonyságtétel sátorának temploma. Először a hetedik trombitaszókor nyílott ki: "És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában..." (Jel 11,19) Ekkor még vissza lett zárva az ajtó. Most azonban nyitva marad: "És ezeknek utána látám, és ímé megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma... És megtelék a templom füsttel az Isten dicsőségének és erejének miatta, és senki a templomba be nem mehet vala, mígnem a hét angyal hét csapása bevégeztetik." (Jel 15,5.8.)