Időrend

5.

Az utolsó 3,5 évet úgy tárja elénk Krisztus, hogy kétszer is visszaugrik az időben. A 8., 9., 10. fejezetek időrendben vannak, majd a 11. fejezettel visszaugrik, és a 12., 13. fejezetekkel is visszaugrik.
Csak a 14. fejezet lép tovább, a 15. és a 16. fejezetekben végig időrendben marad (kivétel a rettenetes ősz képe).
Az 1260 nap leteltével véget ér a Napba öltözött asszony, tehát a 144000 pusztai várakozása. A két tanúbizonyság után, még ugyanazon a napon elragadtatnak a Bárányhoz a Sion hegyére.
Akinek ennyi jó kevés, és még mindig latolgatja, hogy megtér-e vagy sem: angyalok jönnek és újjászületésre buzdítanak.
Nagyon érdekes, amit a harmadik angyal mond: "Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket." (Jel 14,13)
Érdekes ez az üzenet, mert ugyanerről az időről így ír Dániel próféta: "Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot."
Akkor most a halottak vagy az élők boldogok? Teljesen mindegy, hiszen a halottak is feltámadnak az Elragadtatásra.
Itt is vagyunk a prófétai idők végén az 1335. napon, amiről a szivárványos angyal szólt a Jel 10,6.7.-ben. Megszólal a várva várt hetedik trombitaszó. Ez a földön nem hallható, de a Mennyben nagy az öröm. A Jel 11,18-ban ezt olvashatjuk: "És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják." Együtt lesznek tehát halott és élő hívők pontosan úgy, ahogy erről Pál apostol írt a korintusziaknak, illetve a tesszalonikaiaknak.
Előbb azonban be kell teljesednie Jézus szavainak: "Arról a napról és óráról pedig senki semmit nem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő."(Márk 13,32.33.) Figyeljék meg, hogyan teljesedik be ez a Jel 14,14-16-ban: "És látám, és ímé vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt. Bocsátá azért, a ki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld."
Ez az Elragadtatás: Jézus aratása.
Azonban vagyük észre: nem magától kezd aratni. Várja a jelet. Nem tudja a napot és az órát. Az Atya küldi el angyalát, aki szól Krisztusnak a kellő időben. Valóban ez az Istennek titka, ahogy a szivárványos angyal mondja a Jel 10,7-ben.
Sokat kell rá várni, de megérkezik: "És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzettsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig." (Mt 24,30.31.) Ezt a trombitaszót már mindenki hallja bárhol a Földön.