Haikuk apevák

Ősz
Hajú
Anyóka
Múltból maradt
Nagykabátjában
Fáradtan vánszorog
Ki tudja hová merre


Nem 
Gondol
Semmire
Forgatagban
Állvàn egyedül
Szemèt mereszgetve
Pislog a nagy nihilbe


Volt
Pènze
Èlete
Most  hol lehet 
De messze messze
Ködös  fèny napsütès
Nem fènylik a kèk èg sem

Finom friss eső 
Koszos betontáztató
Szeretni való


Foltokban marad
A lemoshatatlan szenny
Mint az èletben

Mèg 
Egyben
Az öreg
Fakorona
Ablakom alatt
Vihar előtt csendben
Levèlkabátban rendben


De 
Holnap
Elenged
Nèhány öreg
Ideje lejárt
Bús levelet  zöld fám
Dús hajából tincseket


Már 
Viszi
Őket a szèl
sárgult szikkadt
Levèltenger lesz 
Ablakom alatt is
Söprèsre váró a csoda

Minden szó sèrtő 

Ablakom alatt