Haikuk apevák

Leragadt bánat

Sokáig volt ènnálam

Nem kell ő nekem

Indulóba van

Mint rossz idő úgy oson

Menjèl már viszlát

Tudom vissza jössz

Engem keserítni

Nem tudom mikor

Újból tavasz lett

Nem hittem hogy ilyen lesz

Örömet adó

Ès felfrissítő 

Arra gondoltam

Nekem màr ő sem használ

Màr nem vàltozok

Még tavasszal sem

Csalódtam de jó

Ez kellemes csalódás

Èlet van bennem

Nem punnyadok

Tölgyfa

Könyvemben- tölgyfa árnyékában
Szép szerelmes délután
Egyik csók màsik utàn
Vàgytól éhes ölelésben -kopott lap

Új szó  Akàc

Négysoros 

Hajnalodik

Magasban kis madarak 

Csoportja repked

Tavaszi zsongás

Egy kis körültekintès

A házak fölött

A reggel enyém

Kávé tea és versek

Laza fél óra 

Tavaszi zsongás

Nagymama làtogatàs

Lesz nálam ma

Kèszül a nagymama

 Három unoka jön

Jó itt nálam

Ma eltünt a 🌒 hold

Ezüstösen ragyogó

Mond hová tüntèl

Nélküled minden oly más

Hiànyzik fehèr fènyed

Mindig fent voltál

Te felettünk ragyogtàl 

Fényes kerek gömb

Most nem találak tèged

Kereslek mindhiába

Nèlküled az èg 

Sötét sivár messzeség

Hol vagy fehér kincs

Fürkészlek de hiába

Ablakomból nem làtlak

Innen a földről

Még a hold is eltünik

Minden vàltozik

Ellentétek bolygója

Az emberek otthona