Haikuk apevák

Még ragyog az ég

De holnap már beborul

Szürke lesz a tàj

Susognak a fàk

Kopaszodni nem akar

Egy sem hiàba

Mert ha jön az elmúlàs

Mind kopasszà vál

Kint az utcàn

Zöldelnek fàk

Ragyog az ég

Tavaszodik

Tavasz viràg

Köztük élünk

  Gyengéden süt

A nap reànk

Nagy vilàgban

Én kis porszem

Vilàgosban

Éledezek

Nahàt csicsereg

Kis veréb a kopasz fàn

Ilyet se làttam

Téli tavaszban monszun

Eső mediterràn

Szól a fakopàcs

Tényleg méltatlan télen

Hó helyett eső

Tollam ma is megàzik

Katt katt mi lesz hàt

Fröccsen a kerék

 Útakon spriccel a víz

Nem zavar engem

Tavaszi esőt szeretem

Kicsi bökkenő a tél 

Fura januàr

Lehet hogy mediterràn

Màr nem mérsékelt

Éghajlati ővben van

Hazànk rég tanultuk ezt

Nem zavar engem

Tavaszi esőt szeretem

Kicsi bökkenő a tél 

Fekete cipőt

Kereső szürke lepel

Alkonyba tévedt

Kopasz faàgról

Fénylő aszfaltra csöpög

Az őszi eső

Olóm színével

Ezüst csíkokat keres

Esernyőt visel

Lassan a testtel

A vonat nélkülem megy

Üresen szàguld

Rákosligeti fasor

Egymàs mellett él

Istenadta ajàndék 

Jegenye fasor

Szívútak

Testőr erekkel

Kanyargos vad útakon

Dolgoztat a szív

Kanyon II

Fehér fekete

És a zöld is szürke

Lelkem kanyonjàn

Tengerszemek

Gyönyörű szemek

Pislognak tengeremen

Mindent figyelnek

Làvafolyàs

Felàllt a tűz majd

Elküldte gyermekét a

Nagy làvafolyàst

Olejnyik Àgnes grafikài utàn írtam