Haikuk apevák

Fènylő februàr

Csípősen hideg vilàg

Varjak is fàznak

Kopasz ágakon

Hófoltokkal tarkított

Zöld gyepen a fèny

Bevilàgít mindent

Hótakaró is fènyben

Lásd mily szèp a tàj

Árnyékom szürke

Hűsèggel ő jön velem

Bàr semmit nem làt

Boldogság merre vagy

Van e egyáltalán

Hiába vàrom

Tán elpuskáztam

Boldogságra vágytam

Árnyèkba àlltam

Merre van a fèny 

kèrdezem a kèk eget

Látni szeretném

Árnyék nélkül nincs

Fèny èszleltem  jól tudom

Mègis akarom

De tetszik nekem

A Tavaszmező utca

Ősszel dèlelött

Első őszi nap

Ragyogja be az utcát

 Fènyben minden hàz

Fa alatt kutya 

Èpp könnyít magán

Kèsőbb megy tovább

Neylon zacskós fiú

Szèp lányra mosolyog

Kezèben kula

Lány is mosolyog

A szemük úgy ragyog mint

Tavaszi mező

Óra egyetem 

Elött is szèp a dèlelött

Kutyák játszanak

Mint szerelmesek

Szaglásznak dörgölöznek

Egymáshoz vaú vau

Sètáló utca 

A Tavaszmező utca

Templom felè tart

Fiatal fák közt

Egyirànyú az úttest

Keskeny a járda

Arèbb már zúg a

Város hangósra váltott

Itt nem itt a jó

A szèpet  úgy szeretem

Nèzni csodàlni

Tűz ránk a napsugár

Tengerpart sokakra vár

De sajna nem ràm

Itthon maradok

Tengerről csak álmodom

Hűs kèk habokról

Hab a tortàn

Csurgó verejtèk patak

Ömlik nyakamba

Pókok rovarok

Darazsak ès bogarak

Túszul ejtettek

Csipnek harapnak

Elbújnèk de hiába 

Megtalàlnak

Mutáns bogarak

A sprètől sem fèlnek

Örökèletűek

Legyőznek minket

 Erős nagy embereket

Nincs kegyelem

Csendes virradat