Egy szamár gondolata és cselekedete

Azt gondolta a szamara
jó lesz neki csak a szalma,
nem kell neki rozskenyér,
ő a szalmán majd elél.

Szalma rakását felélte,
nem volt eledele télre,
elment tehát dolgozni,
embert hátán hordozni.

Mikor rajta ült a gazda
nyerített, hogy ő ledobja,
nem lép többet egyet se,
állt az úton egy helyben.

Makacskodott, hogy nem bírja,
sok volt neki az ő kínja.
( Nem tehetett egyebet,
így keresett kenyeret. )

„Munka nélkül nem kaphatsz pénzt,
nem vehetsz jó péksüteményt,
eredj hát az utadra!"
- így szólt neki a gazda.

„Ne tedd velem drága uram,
látod az igát én húztam
addig, amíg csak bírtam!
Bizony jó kis csacsid van."

„Lépek még előre párat,
látod ott van már a házad,
szamarad már nem lázad,
van benne is alázat."

Végül megkapta a bérét,
nézegette a kis pénzét,
szalmát vásárolt rajta,
megtelt vele a pajta.

Kihúzta a telet vele,
nem volt egyéb eledele.
Nem ment többet dolgozni,
nehéz terhet hordozni.

Azt gondolta a szamara,
jó lesz neki csak a szalma,
nem kell neki rozskenyér,
ő a szalmán majd elél...

2012. július