Don Donka

 

Don Donkának eltört szárnya,

mert légycsapó csapott rája,

magasra szállni nem tudott,

ebédlő asztalon ballagott.

 

Szédelgett, dőlt jobbra-balra,

mintha kicsit részeg volna,

megsajnálta őt a vendég

lánya, ki vacsorázni betért.

 

Míg vártak a jó fogásra,

Don Donkával elkomáztak.

Mond mi történt kérlek veled,

mi okozta a vesztedet?

 

Kérdezgette ő a legyet.

Nem is tudom, csak repkedtem,

finom falatokat ettem,

egyszer csak megszédült a fejem.

 

Vánszorogni alig tudok,

azóta jönnek a bajok,

a látásom sem a régi,

hogy mi lelt engem... azt kérdik.

 

Nem találom a helyemet,

lábam, szárnyam nagyon reszket,

ma még kenyeret sem ettem,

éhen halok én itt menten.

 

Morzsácskával megkínálták,

szódacseppel megitatták,

búcsúzásnál megkérdezték,

hogy őt magukkal-e vigyék.

 

Nem köszönöm, itt maradok,

jó lesz nekem ez a sarok,

kipihenem majd magamat,

elfelejtem a bajokat.

 

Hazament a kedves család,

magára hagyva Don Donkát.

Majd érkezett egy új vendég,

felkiáltott fúj itt egy légy,

 

repült is már fel a keze,

Don Donkára sújtott vele.

A kis légy sokáig nem élt,

nyomban kilehelte lelkét.

 

2014. július 1.