GBP blogja

Ha valaki úgy dönt, cikket ír napjaink divatjáról, a zeneletöltésről,legyen olyan szíves, és ne csak a megszokott  nézőpontokból nézegesse ezt a nagyon bonyolult kérdéskört, hanem próbáljon valami újat is mondani. A cikk igencsak színvonaltalan, kár rápocsékolni a drága időt. ez van.

Magyarmódra, szerzőcím: Monostori Tibor: Lemeztelenítés. Magyar Demokrata, 2008.03.12. 52-53.o.

Nekem nagyon tetszetős az a novella, melyet Miklya Luzsányi Mónika írt, s amely olcvasható a Holmi 2007/3. számában. Van itt minden, mi kelletik a poszt-posztmodern irodalomhoz, antikultúra-paródia, elbeszélő változtatása például, de azért igen--igen olvasóbarát műről van ám szó, aktuális témáról szól: a szexuális mássággal kapcsolatos előítéletekről.

Egyvalami azért elgondolkoztat: Kristófot gyermekkorában megerőszakolja nagybátyja, a fociedző. Biztos, hogy a felnőttkori homoszexualitást gyermekkori trauma váltja ki? Nem inkább a genetika határozza meg az ilyesmit? Ezen azért érdemes eltűnődni...

Magyarmódra, szerzőcím: Miklya Luzsányi Mónika: Diznilend. In: Holmi, 2007/3. 356-361.o.

Egy fiatalkori vers a fiatal életről, egy századelős sírás, folyamatos sírás, versszakok hosszú ívén keresztül, egy séta, könnyes séta, később Szép Ernő tesz efféle sétákat.

Megnyugvás a végén? Ugyan!

A verset a legújabb válogatáskötetekből kihagyták. Ez szomorú. "illatos, tiszta ágyat, s zümmögő szamovárt..."

Magyaerrmódra, szerzőcím:

Tóth Árpád: Richárd

Elmer István nevét és munkáját és fantasztikusan jó prózáját én megismertem, azóta is próbálom követni nyomon, de billentyűket hiába nyomom, nem mindig(hm) tudom, hogy ezt az urat, ki ily sokat mutat (hm), miért nem emlegetjük gyakrabban.
Egy ekkora terjedelmű szövegbe( kettedfél oldal), ennyi filozófiát és ennyi gyönyörűséget, és olvashatóságot, és érthetőséget...Nem is értem. És szex is van ám benne, és nem provokatív figyeljetekide! jelleggel. De nem ám!
Szervesen. Mintha valóság lenne. Valami álombéli. Valóság.

Magyarmódra, szerzőcím:

Elmer István: A valóság súlyos, esztergálatlan combja. In: Lyukasóra, 2008.1-2. 17-19.o.

Nyolcvanhétben még a demokratikus átmenet korszakát éldegéltük, mindenki figyelt, ide-oda-meg egymásra, a közember még Ember volt, a régiek mentettek , az újak már pedzegettek, meg őket is pedzegették, már nem gumibottal, csak szavakkal, rendőrökkel, a foci még jó volt, valamire, bár a mexikói VB azért agyonvágta, az bizony kijózanított mindenki, meg kérdéseket vetett fel, melyeket nem válaszolt meg senki, nekem ez volt nyolcvanhét-
Radványi Ervin novellahőseinek meg egészen más volt nyolcvanhét, múlt-tisztogatás, a szégyellnivalók intenzív felemlegetése, játék az én-történelemmel, meg mindennel. A novella kiváló.

Magyarmódra, szerzőcím:

Radványi Ervin: Ezerkilencszáznyolcvanhét In: Magyar Napló, 2008.03. 38-41.o.