Az élet után

Fellah73•  2020. december 27. 08:17  •  olvasva: 118

Nos jöjjön egy újabb vers.

Ez nem is annyira találós kérdés.

Ez inkább egy kép:)


                                        Az élet után.


Az elválás és nemlét peremén,

a megsemmisülés gödrében.

Mégis, virágzó kertek ölén,

az örök mámor örömében...

                                      2020.12.09.


Azért a vélleményekre

Kíváncsi lennék :)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682021. január 4. 18:15

Megsemmisülni, és kiteljesedni lehet ugyan abba a gödörbe.
Nézőpont, és akarat kérdése.
Gratulálok versedhez. Pl: mint, a földbe vetett mag!

Mikijozsa2020. december 31. 12:03

boldog őúj évet - :)

Danceinthedream2020. december 31. 11:35

Akkor ugyanabban hiszünk :-)
Nagyon szép idézet a Koránból. Örülök, hogy mindezt átélted és hogy itt vagy és megosztod a fényt a verseid és a lényed által.

Fellah732020. december 30. 19:55

Kedves Ibolya.
Őszinte leszek....
Nem írtam le mindent, nem is akartam,
DE ha már írtál. Az igazsághoz az is
Hozzátartozik, hogy nem csak az
Alagutat láttam mást is, és mondtais sokindent
Nekem, de azok a dolgok csak, rám tartoztak
És senkire másra. Én nem tudom meghaltam
E testileg de azt igen hogy a lelkem, az máshol
Volt, PONTOSABBAN OTT AHOL MIELŐTT
MEG SZÜLETTEM, ÉS MIUTÁN TÁVOZOM,
SZINTÉN ODA FOGOK VISSZAMENNI.
Enyit tudok mondani, és minden szavam igaz...
A Szent korán ban van egy idézet amit a szobám
Is kint van.
أينا الله و اينا ا ليه بدون
Inna Lillahi wa Inna lilayhi radzsún.
Magyarul :.
"Istentől jöttünk és hozzá is fogunk visszatérni."
Én ebben hiszek. :)

Danceinthedream2020. december 30. 14:19

Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ehhez az élményhez nem feltétlenül szükséges a fizikai test halála. Bár legtöbben így tapasztalják meg.
De az egó, az énkép halála, azaz egy nagy lelki krízis legmélyén is van egy pont (ld. pl. Eckardt Tolle), vagy egy mély meditációs élményben vagy más úton is megtapasztalható. A feledés fátyla hirtelen egy időre felemelkedik, és az egyén bepillantást nyer a Valódi Énjébe, ami az egón túli, végtelen, időtlen, feltétel nélküli Szeretet, Egy-Én állapota. Innen nézve az eddig énje, személyisége csak egy szerep, élete egy játék, amit az ön-megismerésre használ. Azután a tudatosság újra visszatér az elkülönült egyéniség, az egó tudatállapotába. De ezt a tudást már magával viszi, mondhatni új ember lesz, bizonyos értelemben újjászületik.
Bárkivel megtörténhet ez a felébredés, de az egó félelme gátolja, mert fél a halálától... pedig nem hal meg, sőt, eleve csak illúzió, amihez bármikor vissza lehet térni, de már magasabb szintű önismerettel.

Fellah732020. december 30. 05:39

Kedves Miklós.
Ott minden fájdalom véget ér és,
Azt emberi szavakkal nem lehet elmondani
milyen érzés, tudom mert már jártam ott.
Csak vissza kellet jönnöm, ott minden más,
és nem téved, teljesen igaza van.
Ha kíváncsi rá elmondom :.
Bár már régen történt, egy súlyos tüdőgyulladásom
volt a drága gyógyszerek nem segítettek,
teljesen legyengültem 21 éves voltam és
csont bőr, egyedül éltem, napok óta alig ettem
lázam volt és tél január ha jól emlékszem,
már reggel sem voltam jól, aztán napközben egyre csak
rosszabbul lettem, végül már minden lélegzetvétel
egyre nagyobb kín lett, szinte fuldokoltam,
valahogy éreztem hogy nemsokára vége, fiatal voltam
előttem volt még az élet, de valahogy már nem az
foglalkoztatott, már minden mindegy volt, csak véget
érjen a kín. Aztán véget ért, üres sötétség vett körül,
aztán elkezdett kavarogni, mintha egy alagútban
lettem volna, egy érzés hatalmasodott el rajtam,
egy eufória amit nem lehet szavakkal elmondani,
aztán többre nem emlékszem. Csak a mentőautó,
Az elfekvőben voltam majd két hónapig naponta
nyomták belém az injekciókat vénásan, köröttem
hullottak az emberek mint a legyek. úgyhogy
jó néhány embert láttam meghalni, Aztán felépültem
rendbe jött minden. azóta asztmás vagyok, de jól
tartom magam. Hát ennyi lenne a történetem.
Aztán olvastam könyveket halálközeli élményekről,
Hát bizony nagy részük igaz......

Mikijozsa2020. december 29. 06:15

állítólag a haláltusa utáni pillanatok már nem fájdalmasak
sőt öröm mámort érez az elhunyt, erre gondoltam de lehet tévedek üdv s gratula vershez