Andrew - A Hajnalhozó

Én: - Tudod , van az az "SZ" betűs szó ?! 

Nem vagy itt, mégis Veled fekszem le,
Rád gondolok, mikor eljő az este,
De Veled is kelek, a napsugarak előtt,
S úgy érzem mintha repülnék a felhők fölött,
Nem láttalak még, mégis a hiányod él bennem,
Gondolatoddal telik el minden egyes percem,
Vágyom Rád, mint virág a vízre,
Emlékeztess arra, milyen a szeretet íze,
Várom már igéző szemeid megannyi pillantását,
Bárcsak észre sem venném a nap villanását,
Holnap már látlak, mégis messzinek tűnik,
Ígértem ; az ölelések száma egyre csak gyűlik,
Legyen már holnap, legyek már Veled,
Hisz elmondanám én már Neked,
Szükségem van Rád, Téged kerestelek,
S ha akarod, akkor sem eresztelek!

Ez egy álom;
Ahogy szemembe vesző szemeidet két szememmel látom,
Ez egy álom;
Mikor látlak, percről percre jobban várom,
Ez egy álom;
Ahogyan szavaid a szívemhez szólnak,
Ez egy álom;
Ahogy a gondolataim rímeket szórnak,
Ez egy álom;
De sose legyen ennek vége,
Ez egy álom;
Mert ha szépnek hívlak: beleszeretek a szépbe,
Ez egy álom;
Gondolataidba vesző szemed tüzét én látom,
Ez egy álom;
Én csak arra a tűzre vágyom,
Ez egy álom;
S Te lettél az álmom,
Ez egy álom;
S kérlek Téged, legyél a párom!

Vasárnap estén, már majdnem nyugovóra tértem,
Mikor egy gondolattól,újabb versek után néztem,
Böngésztem az oldalt, monoton sorozat,
"Azért még hiányzol..." , olvastam a sorokat,
Hirtelen magamra ismertem a versben ,
Láttam leperegni sok oly régi évem,
Ki írhatta ezt ? Kinek lelke olyan mint enyém,
Scher Zsófia , s egy lány tekintett felém,
Gyönyörű kék szeme sugara, az én kék szemembe meredt,
S akkor valami belém, bátorságot vetett,
Megkerestem a lányt, s üdvözölték soraim,
Visszaírt, s feljebb léptem a reménység fokain,
Hasonlítunk, a szerelem elbánt velünk pont ugyan annyira,
S én lennék a legboldogabb, ha láthatnám egy randira.

Soha, SOHA többé nem írok egyetlen verset , se számot, egy nőnek SE ! Egyik sem érdemli meg, és soha nem is fogjátok, egyikőtök sem!...