Kutya-baj - Macska-jaj

MANCS számos hazai és külföldi katasztrófánál segített embereket menteni.

KÁNTOR segítségével bűnügyeket oldottak meg és több esetben talált meg elrabolt embereket.

RIKI tekintete gyógyít. Súlyos traumán átesett embereknek segít, hogy ismét mosolyogni tudjanak.

LOMPOS mozgáskorlátozott embereknek segít a mindennapi teendőik elvégzésében.

 

ÉS itt van még Betyár, Rokkó, Lédi, Bácsika, Pite, Zorba, Nyami, Bobi, Sánta és még sokan mások. Megöregedve, betegecskén. Soha NEM mentettek életet, soha NEM oldottak meg bűnügyet, soha NEM gyógyítottak, soha NEM nyitottak ki ajtót. CSUPÁN örök hűséget ADTAK ……. de NEM KAPTAK ! Megtörve mégis reménykedve várnak . . . . várnak arra a Gazdira aki ezen, tettek nélkül is büszkén mondja „ Az én Kutyám „

( DoManó )

Figyeljél már Kishaver . . . Hagyd abba a duzzogást, én már nem mehetek vissza, de hidd el, jól vagyok. . . . .  Jóó . . jóóó,  nem kellett volna megennem azt a csokit, amit bedobtak a kerítésen, de tudod, hogy mennyire szeretem az édességet. ÉS igen, baromira fájt. Szenvedtem, mint egy kutya ( na ná hát az vagyok ) és ezt tetézte a Te fájdalmas kétségbeesésed. Hiába küzdöttük keményen, pokoli keményen a méreg erősebb volt, de talán nem is az, ami a csokiban volt, hanem az, ami némelyik ember szívében lakozik. Nem úgy, mint a Te Szíved, ami olyan édes   ( ezért is szeretem ). Akkor este, amikor elmentem ölelő karjaid közül elhoztam magammal emlékbe, szíved egy kicsiny darabját. . . . Tudtad, hogy a szivárvány színeit a sok - sok emlékbe hozott szívdarabok alkotják ? . . . .  és, hogy az elhullajtott könnycseppeket világítja meg a Napsugár ? Naa töröld meg az orrod !  Igen, igen . . . . elmeséltem, hogy találtunk egymásra, hiszen ez volt életem legcsodásabb napja. Én akkor már feladtam a reményt és ki sem bújtam  rozoga ólamból, Te nem is láttál, csak éreztél . . . . érezted magányos szívem keserű dobbanását és izgatottan mondtad : „ Őt ! Őt ! Őt szeretném „ Ajánlottak Neked szebbet és vidámabbat, de Te hajthatatlan maradtál és mikor kihoztak rabságomból és én gyengéden megnyaltam a kezed tudtad, hogy jól választottál. ÉS én tudtam, hogy JÓ választott. ÉS MI ott és akkor megkötöttük a BARÁTSÁGUNKAT. Hittük, hogy ez szétszakíthatatlan és örök . . . . ÉS ugyan elszakítható mégis ÖRÖK, hiszen az emlékeinket soha senki nem veheti el . . . . Naaaa ne bőgj már küldtem ám a szívdarabkádért cserébe valakit. Valakit, akinek szüksége van a szívedre. Valakit, aki a szívét adja Neked. Úgy, mint mi egykoron.

Hát menj drága Kishaver szeresd, hogy szerethessen és engedj el engem ,hisz a mi barátságunk már ÖRÖKRE az égre van festve. . . . 

Hűséges szeretettel a SZIVÁRVÁNYHÍDON túlról Pajti

( DoManó )

Mi haszna egy öreg kutyának ?

Aki alig lát és rosszul hall

és nem jelzi az idegent.

Aki nehezen mozog

és mindig az útban fekszik.

Aki válogatós

és már a csontot se tudja elrágni.

Ugyan mi haszna egy öreg kutyának ?

Aki egykoron éles hallásával jelezte az idegent,

és bármikor életét adta volna értem.

Aki fürgén ugrott az ölembe, ha jó kedvem volt,

és megértőn kuporodott lábam mellé rossz napom esetén.

Aki elfogadta az új kis jövevényt,

és sajátjaként őrizte.

Aki tűrte a kicsiny kezek ügyetlenkedését,

és könnyeiből mosolyt fakasztott.

Aki minden nap tanult és tanított

és hűséges szeretetével, hittel hitet adott.

Jaj mi haszna egy öreg kutyának ?

Aki érzi, ha eljön az ideje

és homályos szemmel kéri, hogy engedjem el.

Aki majd ölembe hajtja fejét

és könnyeimmel kikövezett úton kél át a Szivárványhídon.

Aki megifjodva üdvözli Égi társait

és büszkén fekszik be felhő-házikójába, melyre az van írva :

„ MIHASZNA a nem mihaszna kutya ”

( DoManó )

Én is kaptam már rengeteg körüzenetet.

Körüzenet elleni körüzenetet.

Hát gondoltam akkor én miért ne küldhetnék egyszer……

 

Bocsiiiiiii, de ez tényleg fontos !!! Küld tovább bárkinek és mindenkinek….

HA NEM küldöd nincs szíved . . . . vagyis van csak kőből.

 

„ Nekem és több ezer barátomnak gyönyörű életünk volt. Kicsik voltunk és játékosak ekkor még nem ettünk sokat és amúgy is az újdonság erejével éltünk. Aztán teltek az évek, kinél több kinél kevesebb . . .  és kezdtünk unalmassá és nyűggé válni. Többet ettünk ( ha kaptunk ) esetleg kikapartuk a nemes növényeket a kertben, hangoskodtunk és néha betegek is lettünk,  de van, aki csak egyszerűen megöregedett. Ez nem tetszett Gazdáinknak és igyekeztek így vagy úgy megszabadulni tőlünk. Volt, akit ablakon dobtak ki több emelet magasból, és olyan is akit vemhesen emésztőbe dobtak. De legtöbbünket elvittek egy távoli helyre és kidobtak minket az autóból vagy lelkiismeret furdalást színlelve, bedobtak egy menhelyre „ sajnos nincs más megoldás…” Megtörten és kiégett szívvel, tengetjük életünket színvonalon aluli menhelyeken ( azt is csak bizonyos ideig, mert néha kell a hely a frissen kidobottaknak ) Most az egyetlen út, hogy megments engem és megannyi társamat, ha ÖRÖKBE FOGADSZ. Hidd el a mi szívünk ismét lángra lobban  abban a pillanatban, amint kimondod a varázsmondatot : „ Gyere blöki hazamegyünk ! ” ÉS a választék mondhatnám, hogy bőséges !!! Megtalálod a számodra megfelelőt, bár lenne egy szerény tanácsom . . .  előbb nézz a szemünkbe, hogy meglásd a lelkünk, mert ha azt megláttad, akkor azonnal azzá válunk, amire vágysz. Ha nem tudsz, most ebben segíteni, akkor kérlek, küld tovább ezt az üzenetet, mert Égi társaink nyomon követik és minden egyes továbbított levél egy ÚJ esélyt ad nekünk. ÉS mindezért mi cserébe egy érzést adunk . . . próbáld csak ki . . . . .Ha valami melegszik a Szíved tájékán és furcsát érzel a torkodban esetleg elhomályosodik a szemed, akkor jól csináltad.

Kérlek SEGÍTS ! TEDD meg ! Amíg még lehet !

Ha nem teszed akkor sem ér semmi átok, csak  soha nem fogod megérezni azt a kis melegséget, tudod ott a Szíved tájékán.”

( DoManó )

( talán megbocsájtható az "átköltés" )

 

De szeretnék Gazdis lenni,

Tiszta tányérból, jókat enni,

Szép nyakörvben járni kelni,

A Gazdi léptét követni.

 

Míg a farkam csóválgatnám,

A többi kutyát megugatnám,

Dicsekednék fűnek fának,

Mi jó dolga van egy menhelyről kikerült kutyának.

( "DoManó" )