Csillagvirág

    Ez az végre itt vagyok, ebben a hatalmas, csodálatos épületben. 3 hónapot kellett nvárnom mire belefértem egy látogató csoportba. De így is jó az időzítés, mert a múzeum legújabb alkotása is jó fél éve itt van és még nem próbálták meg eltulajdonítnai. Mindig az első két hónap kritikus.

      Ahogy megérkezett az idegenvezető el is kezdtük a kiállítás részletes megtekintését. Minden termben minden egyes darabot megnéztünk és természetesen mindnek saját, különleges története volt, amit feltétlenül meg kellett hallgatnunk. Már három teljes órája bent voltunk amikor végre elérkeztünk a várva várt képhez. Azt hiszem gyorsabban ki lehetne pakolni az egész épületet, mint ahogy végig jöttünk rajta, megállva az összes képet tanulmányozva.

      - Az itt látható festményt a magányosnak mondható Károly gróf festette szerelme, Anna halála után.- szólalt meg a vezető- Bár a szerelem viszonzatlan volt, Károly mindig is hű maradt élete szerelméhez. A lány neve megtalálható a festmény hátterében is. Halálakor legjobb barátja kapta meg egy levél kíséretében, amelyben az állt, hogy...-mikor lesz ebédszünet, mert már nagyon kezdem unni...

    A kép tényleg olyan elragadó és értékes volt, mint amilyennek mondták és micsoda véletlen, hogy én is Anna nevet kaptam annak idején. Az a kép akár az enyém is lehetne. Ahogy végignéztem a csoporton biztosan állíthatom hogy néhány ember kivételével mindenki a múzeumi körút végét várta. Az a néhány ember pedig egyenesen le volt nyűgözve. Biztosan meg volt rá az okuk. Az egyik valamilyen elmélyült kutató munkát végzett  a közteli egyetem művészettörténeti karának, ha jól értettem amikor a vezetőnek mondta. Hát jó sokat jegyzetelt az biztos. Volt egy fiatal designer és a főnöke akik az új házba kerestek valamilyen lenyűgöző képet vagy annak másolatát. Ezt a beszélgetésükből szűrtem ki.
    Az utolsó pedig nem beszélt senkivel mióta elindultunk, csak figyelt, figyelt, de soha nem azt a képet amiről szó volt. A folyosókat, falakat, kamerákat és az embereket nézte. Ugyanúgy végignézte a csoportot és azt hiszem felfigyelt rám, ami nem jó, mert a magamfajtának mindig észrevétlennek kell maradnom. Hála a jó perifériás látásomnak tudtam, hogy már fél perce figyelt, majd elindult felém. Még 6 lépés volt köztünk, 5...4...3...2...1, és megszólított.

       - Hello! Észrevettem mennyire lenyűgözött a kiállítás. Nincs kedved esetleg meginni velem valami?- kérdezte és olyan ellenállhatatlanul mosolygott, hogy nem lehetett nemet mondani. Fiatal, elegáns és jómodorú, nem is kell ennél több. A barna elragadó szempár csak hab a tortán.
       - Hát, miért is ne? Most rengeteg elintéznivalóm van, de mondjuk holnap...vagy a jövő héten?
      - Rendben.- válaszolta és könnyed léptekkel visszaállt oda ahonnan jött.

         Tényleg sok dolgom volt. Megszervezni és végrehajtani egy értékes festményt nem kis energiát vesz igénybe. Na vegyük át mégegyszer: a ruhatár belső részében se kamera, se rács az ablakon, tehát itt könnyen be lehet jutni. Az összekötő doboz a személyzeti folyosón van, a ruhatár mellett. Amint szétkapcsoltam a kamerákat szabad a járás a folyosókon és a termekben. A riasztórendszer minden teremhez külön van az ajtó mellett. 4 jegyű szám, rengeteg lehetőség. Az éjjeli őrséget két fő jelenti minden éjjel, hajnalban kevésbé éberek, a váltás pedig hatkor van. Mondjuk hajnali kettő megteszi. A padló érzékelője pedig csak a nyomást méri, sokaknál ez kimarad, tehát annyi súllyal kell bejönni amennyivel ki fogok menni, különben a játéknak vége. egyszerű lesz az egész.

     Minden pont olyan volt mint ahogy elterveztem. Az őrök kártyáztak még a kötelező útvonalakat sem ellenőrizték. Azt hiszem bajban lesznek, amikor megkérdezik őket mikor látták utoljára a képet. A a padló nyomásmérőjét egy tavaj ellopott festménnyel játszottam ki, úgyis kellett a hely az új kedvencemnek. A 4 számjegy,... ezen gondolkodtam egész délután, de rájöttem. Minden dolgozónak akik egész közel mennek a képekhez van egy 4 jegyű azonosítója. Így tartja őket számon a rendszer. Tudják hogy ki volt ott utoljára még ha a kamera nem is működik. A dolgozók adatait nem zárták el az irodában. Valakit ki fognak rúgni. Amikor végeztem mindent visszakapcsoltam, hogy minél később derüljön ki az egész. Szerencsére még sosem  voltam büntetve, mert még sosem kaptak el. Mondhatni biztonságban vagyok.

    Hazaértem és a festményt felakasztottam a nappalimba. Jobban illett oda, mint az előző. Na holnap rámfér az az ital, gondoltam. A fiatal férfi nem kért és nem adott elérhetőséget, mégis elégedett volt a válaszommal. Szinte biztos voltam benne, hogy még találkozunk.

Az őszi erdőbe sétálok reggel,
Egy szép madárka száll az ég alatt,
Vörös lett már a Nap mikorra felkelt,
Csobog az erdő széli kis patak.

Üveg szilánknak tűnik színe mellett
Levél a fán mint színes áradat
Szivárvány útja innen arra terjed
Hová talán ritkán ha jár a Nap.

Meleg sugár simítja végig arcom,
Örömbe fordul még a bánat is,
Felesleges már nélküled a harcom

Halálnál jobb talán magányom is,
De mégsem téged látni vágyom,
elég barátnak sóvárgásom is.

                 CAT

"Amikor az igazságból hazugság lesz, a barátból ellenség, a szerelemből gyűlölet és a szabadságból börtön, akkor már csak egy lehetőség marad: bosszú mindhalálig."

                                                                                                               EZEL

"A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel, ahol az sem nyer, aki komolyan veszi, s az sem, aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez, mintha visszafele lépkedne az ember, mint egy visszaszámlálás nulláig. Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten, ha a játék valakinél véget ér, kezdhetjük az egészet újra."

                                                                                                   EZEL

"Minden, ami hűséggel kezdődik, árulással ér véget."

                                                                                                       EZEL