Ma, Karácsonykor

Ma, Karácsonykor… eszembe jutnak a régi idők, gyermekkorom Karácsonyai, amikor már tudtunk, nem a Jézuska csempészi a Fa alá az ajándékokat, de mégis kellett a Varázslat, és olyan jó volt hinni benne…!

Eszembe jut az Otthon illata, íze… a fenyőfa csodálatos fénye, és a szobát körbelengő illata.

S mi, gyerekek ragyogó arccal fedeztük fel a várt és kér ajándékokat… semmihez nem fogható meglepetés – boldogság volt…

Egy percre, egy pillanatra minden rossz távolinak tűnt. Minden mese volt.

Ma, felnőttként tudom igazán értékelni azokat a Karácsonyokat. Leginkább, mert együtt lehettünk!

Minden megváltozott, és más, nagyobb jelentőséggel bír.

És tudom, vannak dolgok, amik pótolhatatlanok. Anyám lénye, szavai, mosolya… amit minden nap a szívemben őrzök...Tudom, velem van, óvó, figyelő, vigyázó tekintetét le sem veszi rólam, ahogy mindig is tette, most is... csak ebben a Földi valóságban már nincs jelen...

Ma, Karácsonykor, ahogy minden nap gondolok Rá…  de ma valahogy más érzés a hiánya.

Minap olvastam, hogy az igazán szerencsés emberek, sokáig maradhatnak gyerekek. Én szerencsés vagyok, mert Anyám halálig én gyerek lehettem.

Ma, Karácsonykor szentimentálisabb vagyok, de tudom, a legfontosabb dolgok, a valódi értékek: egészség, szeretet, béke…