Jusziko: Ruhátlanul

Kényes fodrok hivalkodnak elmém
szövött rostjain: virágos kelmén.
Ráncokból vert csipke-párta szegi
homlokom.

Nyakam körött álomból font hurok.
Könnyből való szívemen a burok.
Már csupán a csend segít a meggyűrt
gondokon.

Hímzőfonál - dédanyáim vére.
Ráfröccsen az idő szövetére.
Szálas vászna eltakarja feslett
bőrömet.

Ingvállamat megtépheti bárki.
Meztelenre vetkőztetve állni
megszoktam már. Nincs varázs. Csak percnyi
bűvölet.