Baranyi Ferenc: Lány a kútnál

lukacsleopold•  2015. január 27. 22:32

A lány leült a kútnál
és szép volt, mint a kút,
melynek mélysége lentről
fel, az arcára hullt,
a kőalak mögötte
majd megveszett, hiszen
rangban hozzákövülni
nem volt reménye sem,
a lány leült a kútnál
és elmosolyodott,
az örökkévalóság
percekre tört legott,
felkaptam egy darabját
s elfutottam vele,
nehogy egy moccanás, egy
zörej visszavegye.
Csak nékem rendeződött
így össze ez a kép.
S immár kimerevített
tökély a töredék :
az elcsent pillanat már
örökös programom.

A lány leült a kútnál.
Azóta szomjazom.

(Erice [Sicilia], 1983)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

hextorini2015. január 28. 20:21

Tényleg szemérmesen bàjos vers. Jó, hogy hoztad.

jusziko2015. január 28. 20:07

Gyönyörű!